Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
88 sa szempontjából ezeken kívül két közöletlen templom mellett (Battonya-Hármashatárhalom; Méhkerék, Sápi-legelő) a gyulai Török-zugban feltárt templomot is ki kell emelni a sorból, hiszen ennek azonosítása (monostor vagy plébániatemplom) egyelőre meglehetősen problémás. A rendelkezésre álló adatok szerint tehát biztonságos összehasonlításra mindössze 24 falusi egyház alkalmas. A fenti tényezők figyelembe vétele mellett az alábbi összefoglaló megállapításokra van lehetőség. A megye területén kétségtelenül nemzetségi monostor állt a vésztői Mágori-dombon 312 és Gerlán 313 - mindkettő a Csolt-nemzetségé volt, s létüket ásatás is igazolta —, de történeti adatok utalnak még gyulai, 31 ugrai, 315 vizesi 1б és tordai 317 monostorra is. A gyulairól mindössze két közvetett adat szól, így helye, illetve a Törökzugban feltárt egyházzal való azonosítása kissé bizonytalan. 318 Az ugratnak a helyét ismerjük, középkori említései vannak, de régészetileg még nem kutatott. 319 A Dombegyháza vizesi határrészén föltárt templom alaprajza egyértelműen falusi plébániatemplomra utal, 320 a tordai monostor okleveles említéseiről pedig nem lehet biztosan eldönteni, hogy a Szeghalom melletti Tordára vagy a Bihar megyeire vonatkoznak-e. 321 Az építtető nemzetséget csak a csolti és a gerlai esetében ismerjük (Csolt),'" az ugrainál csak sejthetjük (Barsa). 323 Egyedül a gerlairól gyanítha311 Bánkút; Bercsényegyháza; Csabacsüd; Csorvás; Décsc; Endrőd 6. lelőhely; Felsődoboz; Fövenyes; Gádoros; Gyula, Szeregyháza; Gyula 144. lelőhely; Hidas; Kamut 27. lelőhely; Kamut 120. lelőhely; Kardoskút, Hatablaki kápolna; Kétsopron; Mczőmcgyer; Murony; Nagyszénás 2. lelőhely; Peterd; Sarkadkeresztúr 5. lelőhely; Szénásegyház; Szentbenedek; Vizesmonostor. 312 Cs I. 649; Györffy 1987. 504. 313 Györffy 1987. 507. 314 Cs I. 647. 315 Cs I. 627; Györffy 1987. 679. 316 Cs 1.781. 317 Györffy 1987. 514-515. 318 Jankovich 1982. 423-425. 319 MRT 6. 25-26. Az alaprajz közölve uo. 25, 1. kép. 320 juhász 1974. 183, 185-186. 321 Györffy 1987. 514-515. 322 Cs I. 649; Györffy 1987. 504, 507. 323 Györffy 1987. 679. Összegzés tó, hogy a bencéseké volt, *" a többiről csak találgatni lehet, melyik rendhez tartozott. Mindegyik monostorral kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy a mellettük lévő falvak lakóinak volt-e különálló plébániatemploma, illetve, hogy vajon a monostort használták-e ők is. Egyedül az ugrainál feltételezhető, hogy a különálló plébániatemplom megvolt, 325 a többinél viszont teljes a bizonytalanság. A nemzetségi monostorok mellett a megyében még két s^er^etesi rendhá^ létezett. Mindkettőben a ferences rend obszerváns ágának képviselői laktak. Az egyiket a XV. század első felében újonnan építették Gyulán; ennek maradványait az 1930-as években föltárták. 326 A másik Gerlán működött az 1530-as években. Itt valószínűleg a korábbi nemzetségi monostort vették igénybe. A gerlai kolostor területén ásai 3?7 tas meg nem volt. A kolostorhoz tartozó épületeket a csolti monostornál és a gyulai ferences rendháznál a templom déli oldalán építették fel, a gerlai monostornál illetve rendháznál pedig csak az északi oldalon lehettek. Ez utóbbit azonban régészeti kutatás még nem érintette. A gyulai Törökzugban előkerült — esetleg Gyulamonostorával azonosítható — legkésőbbi templomépület falai mellett csak az északi oldalon kerültek elő támpillérek, viszont a déli oldalon a támpillérek hiánya ellenére sem kerültek elő olyan, a templomhoz közvetlenül csatlakozó épületek, amelyek esetleg kolostor létére utalnának. Kápolnák csak a két legjelentősebb településen voltak: Békésen kettő (Mária és Szent Pál kápolna),'" Gyulán pedig négy (Szent Elek, Szent Miklós, Szent Móric kápolna és az Apostolok tiszteletére felszentelt, várban lévő kápolna). 329 Közülük azonban csak a gyulai várkápolnát sikerült eddig pontosan helyhez kötni. 324 Jankovich 1991. 183,190. 525 Györffy 1987. 679. 32(1 Szatmári 1994a. 409-435. 327 Haan 1870. 66; Krisztik 1891. 77-80; Jankovich 1991. 183, 190; Dávid 1991. 230-231. 3 2« Bvmt II. 30; GyO 82; MRT 10. 47. 329 Bvmt II. 146; Avmt 350; Schcrer 1938. 167; GyO 14, 82. 330 Parádil966. 146-148.
