Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

Bevezetés több mint egy évszázados múltra visszatekintő Békés megyei középkori kutatásokat elősegítő régészeti ásatások nagy többsége az elpusztult falvak templomainak és temetőinek feltárására irányult. Az ettől eltérő jellegű ásatások (vár, kastély, dzsámi, település részletek) száma jóval kevesebb volt, melynek oka egyrészt egyértelműen az, hogy az utóbbiak száma önmagukban is elenyészőnek mondható, másrészt pedig a csak néhány évtizedes telepásatások idő- és költségigénye eleve korlátozza az ilyen irányú kutatási lehetőségeket. A magyarországi középkori templomok kutatásának témakörével kapcsolatban azonban elkerülhetetlen és szükséges arról is szólni, hogy nemcsak a Békés megyei, hanem általában az alföldi területek középkori egyházépítészete sem kapja meg napjainkban azt a figyelmet, amelyet az a hazai kutatástörténetben méltán megérdemelne. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy a magyarországi templomkutatás az utóbbi évtizedekben — téves hangsúlyeltolódással - szinte csak a műemléki, ma is álló épületekre koncentrált. Másik okát pedig nyilvánvalóan az jelenti, hogy a szilárd és természetes építőanyag, a kő helyi hiánya miatt az alföldi területeken alig maradt ma is álló középkori épület, míg a Dunántúlon és a Felvidéken megmaradtak a téglaépületek is. Az említett évtizedes gyökerű okok mára odáig vezettek, hogy például a legutóbb, éppen 2000ben, a keresztény magyar államalapítás millenniuma tiszteletére kiadott, s a Magyarország középkori eredetű templomait bemutatni hivatott térképen az alföldi területek óriási üres foltként jelentkeznek. Annak ellenére, hogy mindanynyian tudjuk: a középkorban az épített egyházi emlékek sokaságával találkozhatott a középkori utazó az alföldi területeken is. Az alföldi egyházak kutatástörténete emellett legalább olyan múlttal rendelkezik és legalább olyan gazdag, mint a ma is álló műemléki templomokkal büszkélkedhető felvidéki vagy dunántúli területek kutatástörténete. Már a XX. század elejétől több jelentős középkori ásatásra került sor — az Alföldön is -, melyek elsősorban Bálint Alajos, Csalog József, Garády Sándor, Implom József, Leszih Andor, Sőregi János, Szabó Kálmán, Zoltai Lajos nevéhez köthetők. Igen szerencsésnek mondható az is, hogy az utóbbi években egyre több alföldi megyében dolgozik olyan kutató, aki az elpusztult középkori templomokat, és kiemelten az eltűnt középkori falvak templomait és temetőit is szívesen kutatja. Békés megye középkori egyházainak kutatástörténete szintén több mint egy évszázadra tekint vissza. így van ez annak ellenére, hogy a maj megye területén egyetlen középkori egyház sem maradt meg eredeti formájában, s néhány ma álló templom esetében is csak gyanítani lehet, hogy egy esetleges falkutatás középkori részek feltárását eredményezné. A mai megye területén az első templomfeltárásokra már a XIX. század végén sor került. A délnyugati részeken Varga Antal az elpusztult Apácaegyháza

2 (1. kép), Szilasegyház

3 (21. kép), 1 Éri-Simon-N. Tóth 2000. 2 Varga 1894. 140; Hmvht II. 286-288. A templom alaprajza közölve: Varga 1894. 137, 13. kép; Hmvht II. 288, 18. kép. 3 Hmvht II. 432-434. A lelőhely azonos lehet a Kardoskút, Hatablaki kápolna nevű lelőhellyel. Az alaprajz közölve: Hmvht II. 432, 40. kép.