Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
74 Az egyik ilyen példa Bercsényegyházáról említhető, ahol az egyik sírt téglaborítással fedték le. A vidékünkön is gyakori téglakeretes sírok mellett tehát előfordult, hogy a sírgödröt ugyan nem falazták ki téglával, de a behúzott sírgödör tetejét téglákkal borították le. Különlegességnek számítanak azok a décsei, késő középkori sírok is, amelyeknél különböző ládás temetkezési szokásokra vonatkozó megfigyeléseket lehetett tenni. A különlegességük azonban csak oly mértékű, amennyire e jelenségek maguk is ritkaságnak számítanak. A halott ládával való lebontásának nyomai viszont máshol is megmaradtak, a XIV—XVI. századra keltezhető jelenségek között (Csorvás). Külön témakör lehet a kutatásban a fordított tájolású vagy legalábbis a jelentősen elforgatott sírok kérdése. Elszórt adatok ugyanis azt mutatják, hogy erre nem egyszer hagytak példát középkori temetések alkalmával. Dobozon a 21. sír, Csorváson az 5. sír, Décsén pedig a 36. sír volt éppen fordított tájolású, mint a többi; Megyer temetőjében a 41. sír, Dobozon az 53. sír, Szénásegyházán a 7/b. számú sír éppen merőleges volt az általános irányra; Décsén pedig több sír tájolása is jelentősen eltért a fő iránytól. Décsén a hasra fektetésre, arccal lefelé fordítva való eltemetésre szintén előfordult egy példa (170. sír), Szénásegyháza 49. sz. sírjában pedig olyan csontváz került elő, ahol a halott fejét természetellenes tartásban a bal vállra hajlították. Gyermeket váró vagy szülésben meghalt nő sírja került elő Hidason (44. sír), de kicsi gyermeknek az idősebbek sírjába való utólagos temetésére is van példa (Fövenyes 33-34. sír). A régmúlt idők egyik hétköznapi epizódja vált ismertté a kétsoproni temető feltárásakor. Kiderült ugyanis, hogy a 47. sír halottjának temetésekor a sírásó rátalált az ugyanabban a sírban fekvő korábbi, 52. sz. sír halottjának csontvázára, s kimozdította — vélhetően kiemelte, s közelebbről szemügyre vette — annak combcsontját, de gondosan vissza is helyezte azt. Mivel azonban antropológiai ismeretei nem voltak, 258 MRT 10. 77; Szatmári 1996a. 38, 143. j. A temető a combcsont éppen fordítva — combnyakkal a térd felől — került vissza eredeti helyére. 259 Külön említésre érdemes a györkei 15. sír is, amelyben a bronzból öntött, áttört kapoccsal összefogott, ezüstszálas fonallal hímzett ruhaszegély a ruha szabására utalt (78. kép), illetve a 16. sír, amelyben a koponyán párta lenyomata, a deréktájon pedig bőrre dolgozott, préselt mintás bronzlemezekkel díszített csatos öv került elő (79. kép 1—2)." Kör alakú ingnyakhoz tartozó és más, különböző textilmaradványokat találtunk Décsén a 3, 75, 125. és 156. sírban (86. kép 2; 87—89. kép). Teljes ruhaszegély rajzát közölte Bálint Alajos Csanádapácáról (80. kép), 261 és kivételesen szép öveket ismerünk a décsei 3. és 150. számú sírból is. Az előbbiben csontból faragott, az utóbbiban pedig bronzlemezből préselt övdíszek felhasználásával készített öv maradványai kerültek elő (74-75, 92. kép). 262 Különleges leleteknek számítanak a temetőkben előkerülő koporsómaradványok. A temetkezési szokásokkal kapcsolatban már említettük az egyes décsei, ládaszerű alkalmatosságokat, de a hagyományos koporsóformákra ugyancsak vannak elszórt adataink. A décsei 45. sír például bizonyítja, hogy egy-egy koporsó - fölülnézetét tekintve - a láb felőli végén keskenyebb, a váll felé pedig fokozatosan kiszélesedő is lehetett (65. kép). Egymással párhuzamos oldalú koporsó került elő viszont a kétsoproni 25. és 40. sírban; az előbbiben a koporsó függőleges metszetét is meg lehetett figyelni (83-84. kép). Eszerint annak teteje a szegycsont fölött 4,5 cm-rel, az alja a lábcsontok alatt 10 cm-rel került elő. A koporsó alsó lapja 50 cm, fölső lapja 42 cm széles, magassága pedig 25 cm volt úgy, hogy két hosszanti oldala a koporsó alja és teteje találkozásánál az alsó harmadban kiszélesedett. 263 Egyszerű, négyszögletes láda volt viszont a décsei 156. és a györkei 16. sz. sírban (72. kép; 79. kép l). 264 259 Szatmári 1996b. 219. 260 Szatmári 1996a. 57-59, 19-20. ábra. ш Bálint 1939b. XXXI. tábla. 262 Szatmári 1999b. 2 « Szatmári 1996b. 216-217, 235, 6. kcp, 238, 9. kép. 264 Szatmári 1996a. 59, 20. ábra; Szatmári 1999b.
