Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

50 A nemzetségi monostorok közül a csoki V. periódusának építése is megelőzte a gótika hatásainak itteni érvényesülését, s még ennek megérkezése előtt leáldozott a monostor fénykora. Ezért nem találunk a monostornál egyetlen támpillért sem. Hasonló volt a helyzet a gerlai nemzetségi monostornál is. A gyulai Törökzugban feltárt templom legkésőbbi, V. építési periódusában, vagyis a templom legvirágzóbb korszakában, az addigi egyhajós templomot háromhajós bazilikává alakították, s az új épület északi főfalát és szentélyét sűrűn egymás mellett elhelyezkedő támpillérek erősítették. A gyulai ferences rendház templomát ugyancsak gótikus stílusban, a kolostorral ellentétes oldalon és a szentélynél támpillérek sorával együtt építették fel a XV. században. 8. Különlegességek A középkori templomok feltárásai - annak ellenére, hogy ezek az épületek szigorú szabályok betartásával készültek —, minden esetben tartogatnak meglepetéseket, s mindegyiknek van valamilyen egyedi sajátossága. A fejezet címe nem csupán ezekre az egyedi, de az általánosságok között mégsem szokatlan vonásokra utal, hanem azokra a jellemzőkre is, amelyek a régióban eddig feltárt épületek között egészen unikálisak. Az előbbi csoportban majdnem mindegyik, alaprajzilag ismert templom felsorolható, a másodikban pedig leginkább a fövenyesi, gádorosi, kardoskúti, sarkadkeresztúri illetve a bercsényegyházi említhető meg. Egyedi különlegességnek számít például, ha az alaprajzot nem mértani pontossággal tűzték ki. Ez a pontatlanság legjobban a bánkúti és a bercsényegyházi templomnál szembetűnő, de kisebb-nagyobb pontatlanság szinte mindegyik alaprajznál megfigyelhető. Az alapfalak sem mindig egyforma szélesek: a bánkúti templomnál az északi fal jelentősen szélesebb a többinél, a décseinél, a kardoskútinál és a Kamut 27. sz. lelőhelyen feltárt templomnál pedig szintén az A templom aránytalanul széles döngölt alapozás hívja fel magára a figyelmet. Az alaprajzon tükröződő szokatlan, különleges ismertető jegyek között azonban előfordulhatnak hiányos ásatási megfigyelésekre viszszavezethető elemek is. Valószínűleg nem magyarázható mással például a gellértegyházi és a pusztaföldvári templom tájolása sem. Az előbbi leírása és a mellette közölt alaprajz nem mentes az ellentmondásoktól, az utóbbinál pedig hiányzik a szentély. Valószínűleg nem sikerült feltárni a szőlősi templom szentélyét sem, s erre utal a közölt alaprajz szokatlan formája. Bizonytalanságról árulkodik - legalábbis az előkerült templomok többségét s azok megszokott szerkezetét, formáját tekintve - a békéssámsoni, a csabacsüdi, a vizesmonostori és a kovácsházi templom első periódusának alaprajza is. Az előkerült templomok túlnyomó többsége között ugyanis igen szokatlan ezen a vidéken az, hogy a templom szentélyének és hajójának fala folytonosan, elválasztópont nélkül csatlakozzon egymáshoz, még a kései átépítések esetében is. Egy-egy falcsonkot, kisebb síkbeli eltérést ugyanis csak a legpontosabb mérésekkel és feltárási technikával lehet dokumentálni. Kitűnő példája ennek az a fövenyesi rotunda, amelyet az 1930-as években Implom József tárt fel, s amelynek szentélyét nem sikerült megfigyelnie. Ugyanebben az időben a szentbenedeki templom szentélyének szintén különös formáját rajzolta meg. Az 1980-as években elvégzett hitelesítő ásatások mindkét esetben bebizonyították, hogy a korábbi megfigyelések pontatlanok voltak, s ennek eredménye a két különös alaprajz közlése. A fövenyesi rotundának a keleti oldalon volt szentélye, s a szentbenedeki templom szentélye is szabályos patkóíwel záródott. A kovácsházi templom első periódusát az ásató szintén sajátos szentélykialakítással - s emellett támpillérekkel — ábrázolta, de ez a többi, bizonyosan hiteles alaprajz alapján ellenőrzésre szorul. Nem ismerünk ugyanis ilyen szentélykialakítású falusi templomot a vidéken, vagy olyat, amelynek első periódusa ne