Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

Békés megye középkori templomai nek Árpád-kori átépítéseikhez kapcsolódtak a karzattartó alapozások (Kardoskút, Nagyszénás). A kevés adatból arra is van példa, hogy az Árpád-kori karzattartót a késő középkorig használták (Décse, Gyula I—III. periódus), vagy pedig a késő középkorra keltezhető kialakításuk (Gyula IV. periódus). A Békés megyei példákból az látszik tehát, hogy a templomi karzatok építése, használata nem számított ritkaságnak, még a legkisebb, legeldugottabb falvakban sem. (Az ismert 37 egyház közül 9-ben, a templomok közel egynegyedében bizonyított a karzat megléte.) Alkalmazásukra sor került már a legkorábbi építésű templomoknál, az átépítések során is megtarthatták, vagy változtatták helyüket, sőt a késő középkorban is emeltek új karzatokat. Megtaláljuk őket a különböző falvak kisebb vagy nagyobb templomaiban és a nemzetségi monostorokban. Használatuk így az egész középkoron keresztül általánosnak mondható térben és időben egyaránt, gazdagságtól vagy az épület nagyságától függetlenül. Bizonytalan azonban továbbra is a főfalakétól eltérő alapozástechnikájuk magyarázata. Még ha a szerkezetileg legegyszerűbb épületet — pl. a kamuti egyperiódusú templomot - vesszük ugyanis vizsgálat alá, azt látjuk, hogy a karzattartó alapozásának összetétele annak ellenére eltér a főfalak összetételétől, hogy a karzattartó alapozásának két vége eléri a hajófalak alapozását. Joggal lenne pedig várható, hogy szerkezeti egyszerűségénél fogva legalább ennél a templomnál egyszerre, azonos módon, azonos technikával, ugyanazon építési szakaszban készült a karzattartó és a főfalak alapozása. Ezzel szemben a főfalak és a karzattartó alapozásának metszete egyértelműen bebizonyította, hogy közöttük jelentős eltérések vannak, vagyis a két alapozás kétféle technikával készült. így nem lehet eldönteni azt sem, hogy egy vagy két építési periódusról, esetleg ugyanazon periódus két különböző építési szakaszáról kell-e beszélnünk. Ugyanez érvényes a nagyszénási és a sarkadkeresztúri alapozásra is. 47 7. Л% átépítések és a támpillérek A rendelkezésre álló adatok tanulságos megállapításokat tesznek lehetővé az alföldi egyházakkal kapcsolatosan még akkor is, ha ezek napjainkra lényegében csak nyomokban maradtak fenn. A nagyobb nemzetségi monostorokkal vagy a gyulai ferences rendházzal kapcsolatban semmi különös nincsen abban, hogy az eredeti épületeket használatuk későbbi szakaszában átépítették, kibővítették, a kor változó építészeti irányaihoz alkalmazkodva stílusukban, szerkezetükben is átalakították. A falusi templomoknál azonban egészen más jelenségekkel találkozunk. A 33 ismert alaprajzzal rendelkező falusi templom közül mindössze 15-nél (45%) találunk átépítésre, átalakításra utaló, egyértelmű adatot. Mivel bizonyos, hogy valamennyi templom építésének idejét az Árpád-korra keltezhetjük (lásd alább!), s a 15 templom közül csak három néptelenedett el még ebben az időben, két általánosítható megállapítás tehető. Az egyik szerint az átépítések legnagyobb részének ideje - ha nem is száz százaléka — a késő középkorra tehető, a másik pedig az, hogy több olyan Árpád-kori eredetű templom volt Békés megye területén (pl. Felsődoboz, Hidas, Mezőmegyer, Murony), amelyek eredeti formájukban, bármilyen átépítés vagy szerkezeti változtatás, illetve bővítés nélkül maradtak fenn a késő középkor végéig. (Décsén is mindössze a nyugati falat rakták újra a régi helyén, s a karzatot erősítették meg.) A településszerkezet középkoron belüli változásaira, pl. az egyre kevesebb, de nagyobb lélekszámú települések kialakulására, vagy új stílusirányzatnak (a gótikának) az építészetben is egyre szélesebb körben elterjedő hatására gondolva ez igen feltűnő, s azt jelenti, hogy a nagyobb közigazgatási vagy kereskedelmi központoktól távol eső falvakban ezek az új hatások csak meglehetősen korlátozottan terjedtek el. A különböző külső hatásokkal szemben a változások terén a fő szempontnak mindenkor a gyakorlati szükségszerűség bizonyult.