Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
Békés megye középkori templomai 43 Mit mondanak tehát a Békés megyei ismert középkori templomok alaprajzai ezekről a kérdésekről? Elsőként az egyértelmű, hogy a belül patkóíwel záródó szentélyeknél — tekintve, hogy az alapfal szélei itt csúcsban futnak össze — a diadalívnek külön alapozása nem lehetett, pontosabban az építőmestereknek a csúcsban összefutó belső alapozást kellett felhasználniuk a falazás közben a diadalív kialakítására. Ugyanez érvényesült a kerektemplomoknál is, ahol a diadalív vonalában a szentély és az alapfalak szintén csúcsban találkoztak. Sokkal karakteresebb a diadalívhez tartozó pilléralapozás megjelenése a félköríves vagy a négyszögletes szentélyű templomoknál, mivel ezeknél a szentély és a hajó falai a találkozásuknál egymással párhuzamosak, tehát a diadalívpilléreket ezekre merőlegesen lehetett kijelölni. Nem minden egyenes vagy félköríves szentélyű templomnál találunk viszont külön a diadalívpillér számára készült beugró alapozást. Építészetileg ez sem jelenthetett természetesen problémát, hiszen a középkori templomok szentélyének bejárata, illetve azok belső szélessége eleve nem volt olyan nagy, hogy a távolság áthidalása, boltívvel való lezárása gondot jelentett volna. Néhánynál azonban mégis előfordul egy-egy beugró alapozás, amely nem lehetett más, mint a diadalív önálló falpillérének alátámasztó felülete. Ilyen alapozások maradványai kerültek elő eddig az ismert Békés megyei 33 falusi templomnak mintegy negyedénél, szám szerint nyolcnál. Diadalívpillér-alapo^ások Békés megyei középkori templomoknál Bánkút, Rózsa-major j Kaszaper | Csorvás | Kétsopron II. periódus | Fövenyes II. periódus | Kovácsháza Hidas J Sarkadkeresztúr 5. sz. lelőhely j Egyik-másik templomnál, bár előkerült a templomfal legnagyobb részének alapozásmaradványa, s a szentély formája is nagy valószínűséggel kiszerkeszthető volt, mégsem biztos, hogy diadalívpillér számára külön alapozás készült-e (Décse, Nagyszénás 2. sz. lelőhely, Szőlős). A monostorok illetve a gyulai ferences templom közül az utóbbinak és a gyulai monostornak volt hasonló célt szolgáló alapozása. A már említett „átkötő alapozások"-kal kapcsolatban Békés megyében az eddigi kutatások során két példa fordult elő. Felsődoboz temploma és a Gyula szeregyházi határrészén előkerült templom nagyon hasonló alaprajzi formáját, méretét tekintve is, s mindkettőnél szinte ugyanolyan átkötő alapozás helye volt megfigyelhető. Az alapozás с fajtájának magyarázatát adni azonban jelenlegi ismereteink alapján még nem lehet, s ez további feladatot jelent. A válasz megfogalmazásában talán segítséget jelent majd a Csolt-monostor XII. század végére keltezett IV. építési periódusánál, a pillérek alatt alkalmazott „sávalapozás" is, amelyet az ásató statikai okokra vezetett vissza. b A karzatot tartó pillérek alatti folytonos alapozás technikai kialakítása talán szintén ezzel magyarázható. Szentélylépcső alapozása is szóba jöhet. 6. A hajó, a bejárat és a karzat A középkori templomok két fő része közül a nagyobb területű a hívek számára szolgált, bár nincsen elegendő adat arra, hogy egy-egy település lakói hogyan helyezkedtek el benne, különösen a késő középkor idején, amikor a templom '53 Juhász 2000. 287.
