Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
40 A kutatástörténetben újabb állomásnak Horváth Ferenc csengelei ásatásának feldolgozását tekinthetjük. A szerző korábbi vélemények egyes részeit vitatva, másrészt újabb — s elsősorban dél-alföldi — ásatási eredményekre hivatkozva a típus megjelenését már a XI. századig vezette vissza, sőt feltételezte egy egészen korai, XI-XII. századi dél-alföldi csoport meglétét is (Pusztaszer, Szőreg, Gellértegyháza). A típus elterjedésének irányát Valter Ilona elképzelésével éppen ellentétesen határozta meg. Szerinte csak a legkésőbbi területi előfordulása esik a Felvidékre, s úgy vélte, hogy a legkorábbi patkóíves alaprajzi megoldások eredetét a tarnaszentmáriai ill. a Gellértegyházán és a Bérettyóúj falu-Andaházán feltárt templomok alapján — valószínűleg bizánci területen kell keresnünk. A patkóíves típussal kapcsolatban ugyancsak a korai felbukkanás véleményére jutott később Parádi Nándor is; szerinte a patkóíves szentély a XI. század közepén a körtemplomoknál szintén előfordul. Pálóczi-Horváth András az 1984-ben megjelent tanulmányában az eddigi eredményeket tovább bővítve elsősorban az elterjedést érintő kérdésekkel foglalkozott. 150 Elfogadta a patkóíves szentélyű alaprajzi típus korai, XI. századi megjelenését, de felhívta a figyelmet arra, hogy egyelőre a megnövekedett számú patkóíves templom ismerete sem elegendő az elterjedési folyamat rekonstruálásához. Időközben Valter Ilona is elfogadta a patkóíves szentélyű templomok XI-XII. századi csoportjának elkülönítését az Alföld déli részén, viszont a felvetődött esetleges bizánci eredet szerinte erősen megkérdőjelezhető. '" 146 Horváth 1978. 91-126. 147 Horváth 1978. 119-120. 148 Horváth 1978. 120, 89. j. 149 HoU-Parádi 1982. 20-22. 15(1 Pálóczi-Horváth 1984. 109-135. 151 Pálóczi-Horváth 1984. 127, 11. j. 152 Valter 1985a. 330. A templom A Békés megyei patkóíves szentélyű templomok számának emelkedése is egyértelműen azt bizonyítja, hogy e szentélyforma korántsem számított olyan ritkaságnak, mint amennyire azt korábban feltételezték. Nemcsak az jelentett azonban meglepetést az ismert részadatok szintézisekor, hogy a patkóíves típus száma korántsem képvisel építészeti ritkaságot, hanem az is, hogy a korábban egymással versengő négyszögletes és félköríves formák mennyiségi különbsége az Alföldnek ezen a vidékén mennyire eltér egymástól. Nem számítva ugyanis a nemzetségi monostorokat és a gyulai várkápolnát, az ismert falusi templomok szentélyformájának típusonkénti megoszlását vizsgálva 33 templom 39 építési periódusa között 21 félköríveset, s mindössze 8 négyszögletest találunk. Ide tartozik még egy kívül és belül egyaránt patkóíves, egy sokszögzáródású és két ismeretlen alakú mellett hat olyan is, amelynél a szentély kívül félköríves, de belül patkós. A döntő többségben lévő félköríves szentélyforma tehát eddig az előkerült templomok több mint felénél fordult elő az Alföldnek ebben a régiójában, s ettől jelentősen kevesebb számban találhatók négyszögletes illetve patkóíves templomok. Az utóbbiak viszont szinte azonos arányban (8 illetve 7 esetben) képviseltetik magukat. Az Árpád-kort követő idők gótikus megjelenési formájára — a sokszög záródású — típusra mindössze egyetlen példát említhetünk. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben a félköríves és az egyenes szentélytípus nem azonos arányban fordul elő, másrészt a patkóíves forma az eddigi elképzelésekhez viszonyítva sokkal általánosabb lehetett, harmadrészt pedig a patkóíves és a négyszögletes típus a jelek szerint közel azonos nagyságrendet képviselt az elterjedési térképen. Az egyes szentély formákon, azok változatain illetve az érintett településeken végigtekintve úgy tűnik, hogy területi elkülönülés a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem mutatható ki: mindegyik forma megtalálható a vizsgált terület teljes egészén, s az egyes típusok előbukkanására bárhol lehet számítani.
