Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

38 A templom Középkori falusi templomok alapo^ásfajtái Békés megyében г ; 1 is^ta agvag Agyag + tégla Kő + mész Egyéb '.„. „„. ...,..., .V , ! . СУ.. _ 22 templom _25_periódusa 8 templom 9 periódusa ..... ....... 7 templom 6 templom 8 periódusa ójperiódusa Az alapfalak mért szélessége is nagy különbségeket mutat, templomok és építési periódusok terén egyaránt. A falusi egyházak alap falainak leggyakoribb, tehát nagyjából átlagosnak tekinthető szélessége 0,9—1,1 méter között mozgott. A szélső érték alsó határát a megyeri és a sarkadkeresztúri templom szolgáltatta, a maga 0,6 illetve 0,62 méteres értékével, de ettől alig tér el a peterdi és a vizesmonostori II. periódus 0,7 m széles alapfala is. A legszélesebb a décsei templom II. periódusának alapfala volt, 2,8 méterrel. A templomok falainak építőanyagát szinte kizárólag a tégla adta, mindössze a csorvási és a szőlősi templommal, valamint a györkei II. és a fövenyesi III. periódussal kapcsolatban merült fel építőanyagként a kő, de csak a lehetőség szintjén. A templomok falai tehát általában téglából épültek, bár eredeti helyén egyetlen tégla sem szokott e vidéken előkerülni, hiszen a középkori járószint nem maradt már meg napjainkra. A szétszántott templomhelyen a felszínen heverő, s a különböző beásásokból előkerült pelyvás anyagú, habarcsos téglák mégis a téglafalazást bizonyítják. A téglák méretei igen változatosak voltak. A szélső értékeket tekintve hoszszuk 24-32 cm, szélességük 13—18,5 cm, magasságuk pedig 3,5—6,5 cm között mozog. Legnagyobb számban a 26—27 cm hosszú, 14—16,5 cm széles és 4,5—5,5 cm magas darabok fordultak elő. A különböző méretű téglák előkerülési helye semmilyen rendszert nem mutat, ezek alapján törvényszerűséget sem sikerült még megállapítani. A téglák között vannak olyanok, amelyeknek a sarkán vagy a hosszanti oldalukon ujjbenyomások, illetve lapjukon ujjhúzások figyelhetők meg (Bánkút, Bercsényegyháza, Décse, Gyula 144. lelőhely, Nagyszénás 2. lelőhely, Sarkadkeresztúr 5. lelőhely, Szénásegyház). Egy téglatöredéken Kardoskúton bekarcolt malomjáték, Csorváson pedig tenyér lenyomata maradt meg. Előfordulnak ívesen vagy ferdén megfaragott tégladarabok is, néhánynak a hosszanti keskenyebbik oldalán pedig bevagdosások láthatók. A kör alakúra faragottak oszlop részei is lehettek. Az épületdíszítő elemek azonban nemcsak téglából készülhettek, hanem szürke vagy vörös színű homokkövekből is. Az egyszerű hasábformájúak pl. az épület sarkait erősíthették, míg a faragottak ajtó- vagy ablakkeretek díszéül szolgálhattak. A középkori templomokat tekintve alig maradtak olyan részletek napjainkra, amelyek az épületek egykori díszítésére utalnának. Egy-egy kisebb vakolattöredék, meszelésre vagy a falfelület belső festésére utaló freskódarab, néhány megmunkált, faragott kődarab, idomtégla az összes erre vonatkozó emlékünk. Vakolat illetve meszelés nyomai kerültek elő pl. Dobozon, a Gyula 144. sz., a Kamut 27. sz., valamint a Nagyszénás 2. sz. lelőhelyen. A falakat díszítő színes festés nyomai maradtak meg a csabacsüdi, csorvási, kardoskúti, szénási és a szentbenedeki templom helyén. Szénásegyházán pl. fehér és világoskék,

136 míg Kardoskúton fehér és sárga színek fordultak elő,

137 a csabacsüdi templomnál pedig az 5-10 cm széles sávban megmaradt festett vakolatmaradványokon vörös, piros, barna, sárga és zöld színeket használtak. A nagyszénási Dózsa-erdőben feltárt Árpád-kori templom falainak díszítéséről barnásvörös alapon barna színű, egyenes vonalú festés, világoskék alapon vörösesbarna színű, feltehetően vonalas festés vagy egyszerű világoskék festés nyomai árulkodtak.

139 136 Szatmári 1996c. 27. 137 Mén 1964. 7. 138 MRT 8. 101. 139 Szatmári 2000b. 50.