Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
Békés megye középkori templomai A templommal kapcsolatos említések tehát a XVII—XVIII. században folyamatosak, s az épület életében nagyobb elhagyatottságról nem beszélhetünk. Több közvetett adat utal így arra, hogy a középkori templom a mai református templom helyén állt. Ezt az is megerősíti, hogy az 1960-as évek táján a mai református templom környékén épülő házak alapozásakor számtalan embercsontot találtak. 77 Sarkadkeresztúr 5. lelőhely, Egyház mögött. Az Árpád-kori településre és annak templomhelyére régészeti terepbejárás során találtunk 1995-ben (48. kép), s a mélyszántásban pontosan kirajzolódó falak helyén még ez évben elvégeztük a leletmentő ásatást. Napvilágra kerültek a falu egyhajós, négyszögletes szentélyű, 10,95 m hosszú, 6,15 m széles templomának megmaradt alapfalai. A szentély l,5'-sal tért el a K-i iránytól észak felé. A falak szélessége 62—78 cm között változott, a Ny-i fal belső oldalán pedig karzattartó alapozását találtuk. Különlegessége az alaprajznak a hajó alapfalának a karzattartó alapozáshoz igazodó két-két kiszélesedése, amelyek falpillérek helyét jelölhetik (32. kép). A főfalak alapozása döngölt földrétegekből készült, melyek tetején törött téglákból rakott, gyenge habarcsba ágyazott téglasorok is megmaradtak. A sekélyebb karzattartó alapozása ezzel szemben ömlesztett, aprólékosan összetört tégla- és mészkődarabokból állt, amelyek alatt szintén döngölt földréteg került elő. A templomhelyen talált téglák leggyakoribb mérete 28-29 x 16-17 x 3,5-5,5 cm volt. Idomtéglák, faragott kövek darabjai a karzattartó alapozásából is előkerültek, tehát az építéstörténetben fölvetődik egy belső átalakítás, megújítás lehetősége. A templom körüli temetőből 14 sír került napfényre, 775 Medgycsi Pál szóbeli közlése. Juhász Irén 1971-ben a középkori település helyét a maitól E-ra lévő, Papföld nevű határrészre lokalizálta (Juhász 1971. 159). 143 közülük az egyik téglakeretes volt. A leletanyag kizárólag Árpád-kori tárgyakból állt, ez is igazolja, hogy a XI—XII. századi építésű templom és a körülötte nyitott temető használata még az Árpád-kor folyamán lezámit. 776 Sekrestyésegyháza. 1456: Secrestyeseghaza, 1458: Segresthezes. 777 Templomára neve utal. Helyét Csanádapácától D-re, egy régi vízmeder É-i partján lévő, Árpád-kori előzményű késő középkori faluhellyel azonosították. Kovalovszki Júlia szerint Bálint Alajos nemcsak Apáca falu helyén, hanem e falu templom körüli temetőjében is végzett leletmentő ásatást. 778 Sikkony. Középkori oklevelekben nem fordul elő ilyen nevű település, de a névvel valószínűleg kapcsolatba hozható a Váradi Regestrumban kétszer szereplő békési várjobbágy: Sycund/Sicund. 1525-ben erdő neve volt Sykondzeg. Lehetségesnek tartják ebből, hogy e névalakok mögött egy Árpádkori település neve rejlik. A település a Békéscsaba 89—92. lelőhelyekkel azonosítható. A 92. sz. lelőhelyen 1956-ban Kovalovszki Júlia egy Árpád-kori templom helyét is megállapította. 779 Sima I. 1323: Syma, 1325: Syma, 1330: Syma, 1332-1337: Syma, 1390, 1435, 1454, 1508, 1520,1552, 1564,1571,1623. 780 1332-ben és 1336-ban János nevű papja évi 6 garas pápai tizedet fizetett. 1390-ben a faluban két kőtemplom állt, közülük az egyik fedetlen volt. 1552-ben a papnak 3 forintot 776 Szatmári 1997. 345-379. 777 BO I. 78; Bvmt II. 277; Csvmt II. 528. Az 1458. évi említést Csánki Dezső a Csákóhegyesre vonatkozó adatok közé tette (Cs I. 651). 778 Miklya 1962. 12; Kovalovszki 1965. 179. (28. lelőhely) 779 VR 230, 291; Kristó 1970. 24-25; Jankovich 1991. 199200; MRT 10. 183-184. (2/92. lelőhely) 7 «° Bvmt II. 277, 282; Cs I. 654; Györffy 1987. 512; MRT 10. 121-122.
