Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

16. kép: a tiszai kultúra szentélyének részben rekonstruált berendezése (Dékány Ágoston rajza) A szükséges földet a teli testéből termelték ki, mert edénycserepeket és égett rögöket tartalmazott. A déli alapfal nyugati részéből egy csaknem ép szarvaskoponya került elő, az aganccsal. Sajátos építési áldozat volt ez, hasonlóra majd láthatunk példát a rézkori rétegekben is. Maga az épület 12-13 méter hosszú volt, és mintegy 6 méter széles. E fölé az - egyszer még át is épített - korai tiszai ház fölé épült fel a 4. rétegben a nevezetes szentély (15. kép). Alapárkai szintén 30 cm mélyek voltak a padlóhoz viszonyítva, és 488-490 cm-ig nyúltak le. Az alapozás és a padló hasonló volt a korábbi házakéhoz, a falépítési technika viszont eltért a fentebb leírtak egy részétől: a levert karók közeit ágfonattal töltötték ki, és azt tapasztották be. Ez a paticsszerkezet. Helyenként azonban találtak falvédő vagy falrakó deszkákat is. Az ily módon készült vert- és paticsfalak 20 cm vastagok voltak, és 20-25, egyes helyeken 40, sőt 70 cm-es magasságig megmaradtak. A tető bizonyára agyaggal tapasztott nádkötegekből ál64