Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

nyelvet (jelesen nagyon korai iráni jellegűt) is hoztak magukkal. Jellemzően azonban a külső behatolók szokásos sorsára jutottak: csekély számuk miatt csakhamar beolvadtak Erdély és az Alföld továbbélő, de azért sok mindenben átalakuló, majd a korai bronzkorban egy új úton elinduló őslakóinak soraiba. Ez az új út a bronzkorban - a Krisztus előtti második évezred első felében - rövidebb idő alatt szinte megismételte azt, ami a Körös kultúrától a tiszai kultúráig a Mágori-dombon - és persze az Alföld ezen részén - lezajlott. A korai bronzkor legeleje még nem volt mindenütt teli-lakó vagy tellalkotó. Azonban csakhamar újra megindult a koncentrációs folyamat, és szabályos tellek alakultak ki, ezer évvel a korábbiak elnéptelenedése után. Ennek a folyamatnak az eredőit a hazai régészet még nem próbálta meg feltárni, bizonyára vannak a korábbi folyamattal azonos, ahhoz hasonló és eltérő tényezői is. A teliképződés formai jellemzőiben azonban szinte minden azonos. Hasonló a központi nagy telepek - csekély - száma is: Békés megyében a szarvasi Arborétumban található, a Berettyó mentén pedig a Túrkevén lévő (és régészetileg alaposan feltárt) teli-domb nevezetes. Vésztőt a tudomány ugyan nem szerepelteti ezeknek a bronzkori télieknek a sorában, holott az egy métert is bőven meghaladó - a szőlőtelepítésekkel megtizedelt - legfelső rétegek vastagsága, azok intenzitása mindenben megfelel egy hosszú életű, koncentrált, nagy telep fogalmának. Ehhez hozzá kell még számítani a legfelső, feldúlt és lepusztult humuszt is (a 3. képen a j réteg), hiszen ennek északi része jórészt a középső bronzkori telep életét lezáró rétegből keletkezett. 12. kép: a monostor romjai alatt talált, rekonstruált bronzkori kocsimodell 54