Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

állott a sziki iskolával, a kis mellékutca szemben lévő sarkán. Jómagam pedig 1933. augusztus 30-án a sziki iskolában születtem, ahol édesanyám és édesapám néptanítók voltak. 1936 nyaráig éltünk ott kinn, majd rövid belső tanítóskodás után Mezőberénybe kerültünk. Szüleim tanítói állását édesanyám testvérének, Klára nénémnek a férje, Buzai Sándor foglalta el. Miután elmúlt a háború és a megszállás közvetlen fenyegetése, évente megfordultam náluk, hiszen Békésen jártam gimnáziumba. A kollégium kissé éhezős világából gyakran kilátogattam hozzájuk, oda, ahol még a kenyér-, cukor- és húsjegyek világában is bőséggel volt minden. Különösen azok a gyönyörű vésztői házi kenyerek! 1948 nyarán pedig az én feladatom volt vigyázni az egész Szikre, több száz tyúkra, libára, kacsára, pulykára, kappanra, amíg a Buzai-család hat hétig Szegeden nyaralt. Abban maradtunk, hogy gyerekként csak nappal leszek egy szál magamban az iskolában, és Kalmáréknál alszom. Ismét összebarátkoztunk Sanyival, akivel 12-14 évvel korábban alighanem egyazon óvodába jártunk. Azután Klára nénémék Szegedre költöztek, én pedig soha többet nem láttam Miska bátyámat és feleségét. A testvérekkel (Miskával, Margittal, Sanyival, Etával) is csak 1986-ban találkoztam újra. Akkor, amikor a domb északi felén látható őskori pincekiállítás gödrének feltárását végeztem. Addig azonban csaknem négy évtized telt el, ami nem mellékes a Mágori-domb legújabb történetében. Valamikor 1950-ben, majd 1960-ban a Kalmárék kis parcellája is tsz lett. Olvasóim ne értsék félre, ami most következik: az nem tagadható, hogy a nagy parcellás szövetkezeti gazdálkodás egy szempontból biztosan előnyösebb volt a régészkedésnek, mint a sok apró magántulajdon. Egy több ezer hektáros gazdaságban könnyebb volt meggyőzni a tulajdonost, hogy néhány négyzetméterre ásatás céljából van szükség. Sőt, megértő vezetők esetében általában kártérítést sem kellett adni, és azt hiszem, országosan ez volt a leggyakoribb. Elvégre tsz-vezetők később kikerültek már a helyi lokálpatrióták közül is. 34