Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

üveg és fajansz felfedezésével. Egy terjes korszakkal - az újkőkorral - később történt ez meg, mint a legeslegelső műanyag, az égetett agyagedény feltalálása a középső kőkor és az újkőkor határán. Végül eljött a magas olvadáspontú, viszont minden más fémnél kiválóbb használati tulajdonságokkal rendelkező, kemény, élesre fenhető, jól hajlítható és könnyen kovácsolható vas felfedezése, valamikor a Kr. e. II. évezred első felében a Kaukázus déli lábainál. Nagyjából tehát abban a sorrendben történt mindez, ahogyan azt a görög Hésziodosz „Munkák és Napok" című verses tankölteményében megénekelte, jóllehet az ő sorrendjét az egyes fémek akkori értékviszonyai némileg eltérően határozták meg: arany - ezüst - nyersréz - vas: Emberi nemzetséget először fényes aranyból készítettek az istenek, ők, az Olymposon élők. Akkor még mindenki fölött Kronos égi király volt, s könnyű szívvel, akárcsak az istenek, élt a halandó, távola bajtól, távol a jajtól, ... Másodikul sokkal satnyább rend jött, az ezüstnép, úgy rendelték ezt el, akik lakják az Olympost, testben-lélekben nem volt az aranyra hasonló.... Zeus Kronidés haragos szívvel rejtette el őket, merthogy a boldog olymposi isteneket nem imádták. Zeus atya akkor harmadikul más rendet, a rézkort: új embert formált, az ezüstkorhoz se hasonlót, kőrisfából, durva, kemény fajt, melynek Arés kell, gőgje alatt jajszó támad, nem is él gabonával, lelke szilárd és meg nem hajlik, mint a rideg vas, izmában szörnyű hatalom van, nagy keze vállból nő ki hatalmas tagjaihoz, s közeledni sem enged. Rézből voltak a fegyvereik, rézből a lakásuk, rézszerszámmal dolgoztak, nem járta a vas még. 23