Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

A MAJDNEM TELJES PUSZTULÁS UTÁN AZ ÚJ KEZDET Az első régiségek - és az első korszakok A hódoltság kora után III. Károly császárkirály 1720-ban Harrucker János György (1729-től Harruckera néven magyar báró) felső-ausztriai polgárnak és a hadi élelmezés császári biztosának (1664-1742) ajándékozta a Békés, Csongrád és Zaránd megyékben fekvő hajdani királyi, vagy az immáron magyargyűlölő „magyar" királyra visszaháramló földeket, benne Vésztőt és Szeghalmot. A fél Alföldre kiterjedő birtokokat 1789-ben felosztották az örökösök között, és a békési részt Vésztővel Wenckheim József Ágost báró és testvérei kapták meg. József Ágost ugyanis feleségül vette Harrucker János György leányát, és ezzel a gyulai uradalom örököse lett. Fia, Wenckheim Xavér Ferenc (1736-1794) a bárói ághoz tartozott. Az ő fia volt Wenckheim József (1778-1830), Arad megye lassacskán talán már magyarrá váló főispánja, aki nagy buzgalommal kezdte el a Békés megyei mocsaras területek lecsapolását, köztük Vésztőn is. Jelentősen és máig tartó hatással beavatkozott a Mágori-domb sorsába is. A hajdani mágori pince homlokzatán ott látható az a kőlap, amelyet József báró 1812-ben helyeztetett el frissen felépített derék borospincéjére, a szép lakháza alatt. A felirat szerint „Colles hos Magor olim célèbres iniuria temporum penitus neglectos ob exundationes Crisii Velocis raro accessibiles ANNO MDCCCX viribus implantando hocque aedificio ANNO MDCCCXII e mndamentis exstructo sibi et posteris utiles reddere voluit - COMES FRANCISCUS VENKHEIM." Tehát a Sebes-Körös áradásai miatt csak ritkán megközelíthető, az idő igazságtalanságából teljesen elfeledett, hajdan híres mágori dombokon 1810 és 1812 között erős fundamentumokból építtette a maga és utódai hasznára. Néhány év múlva a nemrégen (1802-ben) alapított Magyar Nemzeti Múzeum legelső, még könyvként nyomtatott leltári listájába (Cimeliotheca Mvsei Nationales Hvngarici. Budán, 1825-ben) be17