Száz év műtárgyai a Munkácsy Mihály Múzeumban 1899-1999 (Békéscsaba, 1999)

Kocsor János: A Munkácsy Mihály Múzeum rövid története

Az állam nyújtotta segély 1925-ben 500, majd 300 aranykoronának felelt meg, néhány esetben elérte a 450-et. Az 1920-as évek végén a város vezetőiben, úgy tűnik, meg volt az elhatározás, hogy biztosítsák a megfelelő működési feltételeket, s 1930-ra a támogatást 5000 pengő fölé emelték. A kedvező tendenciának a világgazdasági válság vetett véget. 1931-től fokozatosan csökkent a ténylegesen felhasználható összeg, 1934-re 2600 pengő alá esett, s ezt követően sem haladta meg a 3450 pengőt. 1932-ben Rell Lajostól Korniss Géza (18881960), Békéscsaba kultúrtanácsnoka vette át az igazgatói tisztséget. A múzeum történetében ő volt az első - és a Horthy-korszakban az egyetlen -, aki tiszteletdíjban részesült. Legnagyobb érdeme a Munkácsy Mihály özvegye, Cécile Papier által még az első világháború előtt az intézményre hagyományozott relikviák felkutatása és múzeumunkba juttatása volt. A kortársak visszaemlékezései szerint múzeumi működését azonban inkább a negatívumok jellemezték. A múzeumi munkából csak a látványos programokat értékelte, a gyűjtemények gyarapítására a rendelkezésre álló eszközöket sem használta fel, sok esetben értéktelen képző- és iparművészeti anyagra költötte a pénzt. Irányítása alatt ugyanakkor viszonylag képzett munkatársak dolgoztak, főhivatásúk mellett, tiszteletdíj nélkül. 1925-től 1933-ig a néprajzi gyűjteményt, majd a Régiség-, Érem- és Ereklye Tárat Banner Benedek (1884— 1968) vezette, aki a kolozsvári egyetemen régészeti és néprajzos képzésben részesült. Inkább írogató ember volt, nem tudunk arról, hogy keze alatt számottevően gyarapodott volna a gyűjtemény. Önálló ásatást is csak egyet végzett. A néprajzi gyűjteményt 1934-ben átvevő Linder László (1893-1980) evangélikus lelkész vérbeli muzeológusként a tárgyak begyűjtését, adataiknak feljegyzését tartotta elsődleges feladatának. Az utókor legfeljebb csak azt vetheti szemére, hogy a gyarapítás során - a kor muzeológusai közül nem egyedülállóként - talán túl nagy szerepet szánt az esztétikumnak. A képzőművészeti gyűjteményt 1930 körül átvevő Mokos József (1892-1972) festőművész változatos és színvonalas kiállítási program szervezésével tűnt ki. A Természetrajzi Tárat vezető Tarján Tibor (1879-1945) a múzeum munkájába már egyetemistaként bekapcsolódott. Autodidakta ornitológusként a madártani gyűjtemény létrehozásával maradandót alkotott, s publikációi is sok értékes adatot tartalmaznak. 1932-ig a múzeum kiállításai túlnyomórészt még a Rell Lajos által kialakított elrendezést tükrözték. Átalakításukra a Nemzeti Múzeum munkatársainak 1930-as szakfelügyelői látogatása után, javaslatukra került sor. Az 1932. június 5-én megnyitott, átrendezett múzeumban egy termet töltött meg a régészeti anyag, mely először nyújtott szakmai tévedésektől mentes, átfogó képet a vidék régészeti múltjáról. Kialakítására Banner János, szegedi régészt kérték fel. A néprajzi tárgyak három termet foglaltak el, amelyekben a pásztorélet, a háztartás, a bútorzat, a viselet, a háziipar, a kerámia színesebb anyagait láthatta a közönség. További egy termet töltött meg a természetrajzi kiállítás. A képzőművészeti gyűjtemény értékesebb darabjait, mintegy 30-40 festményt, a nagyteremben mutatták be. Az 1930-as évek közepén a múzeum birtokába jutott Munkácsy-relikviák és képek számára az egyik néprajzi termet felszabadították, s Munkácsyemlékszobát rendeztek be. Between 1925-1936 Békéscsaba city ensured the maintenance of the building in 90-92%, afterwards in total. Subvention given by the state was 500 golden crowns in 1925, later it was 300, several times it reached the 450. At the end of the 1920s the leaders of the city seemed to be resolute to ensure proper operational conditions, and they increased the subvention up to more than 5000 pengős* by 1930. The advantageous tendency was stopped by the world economic crisis. From 1931 the actually expendable amount gradually decreased, it went below 2600 pengős by 1934, and it still did not exceed the 3450 pengős afterwards. In 1932 Géza Korniss (1888-1960), cultural advisor of Békéscsaba, took over the office of directorship from Lajos Rell. In the history of the museum he was the first - and the only one in the Horthy-era - who received honorarium. His greatest merit was that he sought out the relics that had been bequeathed for the institution by Cécile Papier, the widow of Mihály Munkácsy still before the first world war, and he transported the relics to our museum. According to the memories of the contemporaries, however, his operation in the museum was rather imperfect. He evaluated only the spectacular programmes in the museum-work, he did not use up all the available means for enriching the collections, and many times he spent the money for worthless materials of art or industrial arts. Under his direction, however, relatively qualified assistants worked beside their main occupation, without honorarium. From 1925 till 1933 the ethnographical collection and the Collection of Antiquities, Coins and Relics were directed by Benedek Banner (1884-1925), who took his degree in archaeology and ethnography at the University of Kolozsvár. He was rather a man of writing, we don't know any notable enrichment in the collection during his operation. He carried out only one own excavation. As real museologist, László Linder (1893-1980), evangelic preacher, taking over the ethnographical collection in 1934, considered as his primary task to collect the objects and to register their data. The posterity can reproach him only the fact that during the collecting work he - not alone among the museologists of his age - perhaps assigned too much role to the aesthetic quality. Taking over the collection of art, József Mokos (1892-1972), painter, excelled in organising various high-level exhibition programmes. Tibor Tarján (1879-1945) leading the Collection of Natural Science joined the museum-work still as a student. He made his mark as self-educated ornithologist by creating the ornithological collection but his publications also contain many valuable data. Until 1932 the museum-exliibitions mostly kept the composure formed still by Lajos Rell. Following a supervisory visit of the experts of the National Museum this arrangement was re-formed. The re-arranged museum opened on 5

th June 1932. In one room the archaeological materials giving firstly errorless, comprehensive picture on the archaeological past of the region were placed. János Banner, archaeologist from Szeged, was requested to arrange the exhibition. The ethnographical objects occupied three rooms, the most colourful items of the shepherd-life, household, furnishings, costume, home-made industry, ceramics were shown for the audience. Exhibition of natural science was placed also in one room. The more valuable items of the collection of art, approx. 30-40 pictures, were exhibited in the big hall. One ethnographical room was released for the Munkácsy-relics and pictures taken over by museum in the middle of 1930s, and a room was devoted to the memory of Munkácsy. Pengő: Hungarian currency before 1946. 11