Száz év műtárgyai a Munkácsy Mihály Múzeumban 1899-1999 (Békéscsaba, 1999)

Kocsor János: A Munkácsy Mihály Múzeum rövid története

1951-ben a múzeum gyűjtőterületét - tiszteletben tartva a gyulai és az orosházi múzeumét - a megye nagyobbik felében, a természettudomány vonatkozásában viszont ennél is nagyobb területben állapították meg. A szakmai gyűjtőmunka is ehhez igazodott {természettudomány: a Körösök vidékének természeti képe; régészet: különösen az alföldi neolitikus kutatás; néprajz: a szlovákság anyaga, gazdálkodás, bútorzat, kismesterségek; műemlékvédelmi központ; Békéscsaba története; képzőművészet: magyar képtár, különös tekintettel a helyi képzőművészekre, Munkácsy-ereklyék gyűjtése és emlékkiállítás). 1952-ben nyitották meg a múzeum első két új állandó kiállítását. Tábori György a két néprajzi teremben tematikus tárlatot rendezett szlovák bútorokból, szőttesekből és háziipari eszközökből. A másik a Békés megye állat- és növényvilága című természettudományi állandó kiállítás volt. Az évtized közepén Szelesi Zoltán szegedi művészettörténész közreműködésével átrendezték a Munkácsy-emlékszobát, Kovalovszki Júlia pedig László Gyula professzor segítségével Békés megye története az őskortól a XVI. századig címmel régészeti állandó kiállítást rendezett. Az 50-es években kiállítása nagyszámú időszaki kiállítás között alig volt olyan, amit a múzeum anyagából vagy közreműködésével készítettek volna. A legkiemelkedőbb kiállítások az országos múzeumok gyűjteményeiből illetve segítségükkel készültek. Ismeretterjesztő értékkel bírtak a Múzeumok és Műemlékek Országos központja által vándoroltatott reprodukciós és tablókiállítások, de a korszakban kötelezően rendezett sok propagandisztikus helyi és vándorkiállításnak kevés köze volt a kultúrához és a múzeumhoz. A MEGYEI MÚZEUMI SZERVEZET KÖZPONTJA Az utolsó nagyobb korszakhatár a múzeum történetében 1962. A megye múzeumainak fenntartója a Megyei Tanács lett (1990-től Békés Megyei Önkormányzat), s az ezt követően kialakított megyei szervezet központjává Békéscsabát tették. Vezetője - Tábori György lemondása után - 1969-től 1981-ig Dér László (1925-1981) volt. Elsősorban múzeumszervezői munkásságával hozott létre maradandó értéket. Személyiségének nagy szerepe volt abban, hogy a hetvenes évtized a múzeum egyik legvirágzóbb időszaka lett. Minden szakág munkájával érdemben tudott foglalkozni, ugyanakkor hagyta érvényesülni a fiatal muzeológusi gárdát. Halála után, 1982-ben, Szabó Ferenc a megyei levéltár volt igazgatója - vette át a múzeum irányítását, majd 1996-ban az addigi helyettes, Grin Igor. A megyei múzeumi szervezet költségvetése s ezen belül a csabai múzeumban felhasználható összeg - a hatvanas évek végétől fokozatosan növekedett (1968-ban 1 170 000 forint volt, 1980-ban megközelítette a 6 200 000-et, 1990-re elérte a huszonliatmillió forintot). Ez a tendencia az 1960-as évek második felétől, az 1980-as évekig a század eleje óta a leglátványosabb fejlődést tette lehetővé. Az 1980-as évek elejétől azonban a romló gazdasági viszonyok közepette a költségvetés növekedése többé már nem ellensúlyozta az áremelkedések miatt fokozódó kiadásokat. Csökkent a szakmai feladatokra, különösen a gyűjteményfejlesztésre költhető összegek költségvetésen belüli aránya. Ez utóbbi részesedése 1980-ban még majdnem 13,5% volt, 1985-ben már csak 3,3%, 1990-ben"3,2%, s napjainkban sem éri el az 5%-ot. The greatest professional outcomes of the period were the revision of the collections and the reregistration of the materials in inventory books separated according to specialities from 1952. In 1951 - with holding the area of the museum of Gyula and Orosháza in respect - the collecting area of the museum was specified for the larger part of the county - or even for larger from the aspect of natural science. The professional collecting work was adjusted to these areas {natural science: natural features of the region of Körös; archaeology: especially neolitic research of the Great Plain; ethnography: materials of Slovaks, farming, furnishing, small trades; protection of historic buildings; history of Békéscsaba; art: Hungarian collection of pictures, with special respect to the local artists, collection of Munkácsy-relics, memorial exhibition). The first two permanent exhibitions of the museum were opened in 1952. In the two ethnographical rooms György Tábori arranged a thematic exhibition from Slovak furnishings, homespun, and home-made instruments. The other one was a permanent exmbition entitled "The flora and the faima of Békés county". In the middle of the decade the memorial room of Munkácsy was re-arranged with contribution of Zoltán Szelesi, an art historian from Szeged, moreover Júlia Kovalszki arranged an archaeological permanent exhibition entitled "History of Békés county from the Ancient Age till the 16 century" with the assistance of Prof. Gyula László. Among the numerous periodical exhibitions of the 1950s we can hardly find one that was prepared from the materials of the museum or with the contribution of the museum. The most prominent exhibitions were made of the collections of the national museums or with their contributions. The reproduction and tableau exhibitions travelled by the National Centre of the Museums and Historic Buildings had knowledge-disseminating value, but the many propagandistic local and travelling exhibitions organised compulsorily in that period had not much do with the culture or the museum. CENTRE OF THE MUSEUM ORGANISATION OF THE COUNTY The last more important turn-point in the history of the museum is 1962. The County Council (the self-government of Békés County from 1990) became the maintainer of the museums of the county, and Békéscsaba was made \he centre of the countyorganisation that was formed afterwards. Following the resignation of György Tábori, László Dér (1925-1981) was nominated for the directorship from 1969 till 1981. Primarily his museum-organising activity was of standing value. His personality played an important role in that the decade of the seventies became one of the most flourishing period of the museum. He could deal with the work of all special fields in reality, but he also let the young museologist staff make their own way. In 1982, after his death, Ferenc Szabó - Üie exleader of the archive of the county - took over the leadership of the museum, and since 1996 he has been succeeded by his former substitute, Igor Grin. The budget of the museum-organisation of the county - within that the amount spendable in the museum of Csaba - increased gradually from the end of the 60s (in 1968 it was 1,170,000 HUF, in 1980 it was almost 6,200,000 HUF, in 1990 it reached the twenty-six million). From the second half of the 60s till the 1980s tlii s tendency made the most spectacular progress possible. From the beginning of the 1980s, however, in 13