Száz év műtárgyai a Munkácsy Mihály Múzeumban 1899-1999 (Békéscsaba, 1999)

Katalógus - Domokos Tamás–Lennert József–Kertész Éva: A természettudományi osztály ismertetett műtárgyai

7. Erdélyi hérics - Adonis x hybrida (A. volgensis, A. transsylvanica) A levelek sallangosak, fonalas lándzsásak, a terméskék fala sima. Virágai nagyok, sárgák. Virágzási ideje március vége, április eleje. Főként flóratörténeti szempontból jelentős növényünk. Maradványfaja annak az egykori pusztai flórának, amely a Nagyalföld területén a jégkorszak után alakult ki. Magyarországon termőhelyei veszélyeztetettek. Csorváson található meg néhány száz tőből álló termőhelye, amely 1971 óta áll védelem alatt. A mai állománya az ötven évvel ezelőttinek körülbelül egynegyede. Hazánkon kívül Romániában Kolozsváron, szintén veszélyeztetett termőhelyen él. Fokozottan védett faj! A népi gyógyászatban használt növényt táragy vagy tályoggyökér néven kötegekben árulták Békés megye hetivásárain. Gennyszívó hatása miatt a gyökeret az állatok fülébe húzták, de az emberi gyógyászatban is használták. A botanika számára a növény "felfedezése" 1935-ben kezdődött. A mezőgazdaság térhódításával, a gyepek feltörésével a növény egyre kisebb területre szorult vissza. Maradék termőhelyeinek felkutatását, a népi gyógyászatban történő használatát Kiss István, a Szegedi Tudományegyetem botanikus professzora végezte el. A régen a népi gyógyászatban ismert növény, a tudomány számára is megbecsültté vált. Tudományos kutatók sora zarándokolt Csorvás határába, hogy a növényt megismerje, így került Boros Ádám gyűjteményébe is. Gyűjtőhely: Csorvás, Oskó-tanya Gyűjtő: Boros Ádám Gyűjtési időpont: 1938. május 20. 8. Tátorján - Crambe tataria Terebélyesre elágazó növény, vaskos szárú és hatalmas, sokszor comb vastagságot is elérő répaformájú, méternél is mélyebbre nyúló gyökérzete van. Virágai aprók, fehérek. Az alsó levelek igen nagyok, szárnyasán szeldeltek. Löszpusztai, melegkori reliktum növény. Löszgyep és löszfal növényzetben él. Pusztulóban levő, védett növény. Érdekessége, hogy régen a pásztorok csemegeként ették. Debrecen környékén tatárkenyér néven emlegették, Eger környékén tatárka a neve, Erdélyben tátorjánnak hívták. A tátorján régi idők óta foglalkoztatta a botanika művelőit. Kitaibel Pál (1757-1817) gyűjtései szerint a növény előfordult a Zemplénben, Borsod, Heves, és Szabolcs megyében s a Hortobágyon. Az egykori Csanád megyében Mezőhegyesen találta meg, és megjegyezte róla, hogy már a "réteken, és legelőkön ritka". Valószínűleg egyik utolsó alföldi példányát Jermy Gusztáv gyűjtötte 1859-ben. A tátorján azonban Erdély füves hegyoldalain és lankáin, különösen a Mezőségben ma is előfordul., Kolozsváron gyűjtött példánya látható a Boros Ádám gyűjteményéből származó lapon. A tátorján igazi hazája azonban Oroszország fátlan, déli sztyepp területe, egészen a Kirgiz-pusztákig. Gyűjtőhely: Kolozsvár, "Gella-koporsók" Gyűjtő: Boros Ádám Gyűjtési időpont: 1942. június 21. 9. Kereklevelű harmatfű - Drosera rotundifolia A levelek kerekdedek, a szirmok fehérek, a mirigyes tentákulumaik vöröslők. A növény 5-15 cm magas. A növényvilág táplálkozásbiológiailag érdekes, rovaremésztő lápnövénye. Leveleinek mirigyszőreivel (tentákulumok) kistestű rovarok megfogására és enzimekkel való megemésztésére specializálódott. Tőzegmohás társulások védett növénye. A forráslápok kristálytiszta vízfolyásai mentén él. A Tiszántúlon a Beregi-sík (Csaroda) tőzegmohalápjain szórványosan, ezenkívül a Nyugat-Dunántúlon fordul elő. A rovaremésztő növények közül kilenc faj élt Magyarországon. Kettő a közelmúltban pusztult ki. 7. Adonis x hybrida The leaves are slashed, filiform lanced, the wall of the crop is blue. The flowers are big and yellow. Blooming time: tlie end of March, the beginning of April. Our significant plant especially from the aspect of flora-history. A relict-species of the long-age desolate flora, which was formed following the glacial period on the Great Plain. Its habitats are endangered in Hungary. A habitat consisting of several hundred stems can be found in Csorvás, which has been under protection since 1971. The present population is approx. one quarter of the one existing fifty years ago. In addition to Hungary it can be found in Roumania, Kolozsvár, on an also endangered habitat. Especially protected species! The plant, used in tiie folk healing under the name of táragy or abscess root, was sold in bundles in tlie weekly markets of Békés county. The root can absorb the purulence, that's why it was put into the ears of the animals, but it was also applied in the human healing. "Exploration" of the plant by the botanists started from 1935. By penetration of the agriculture and by breaking tlie greensward the plant was restricted in smaller and smaller area. István Kiss the botanist professor of the University of Szeged carried out the exploration of the remained habitats and the description of its usage in tlie folk healing. The plant long-ago well-known in the folk healing has become appreciated also for the science. A series of scientific researchers pilgrimised to tlie field of Csorvás in order to study the plant. It got the collection of Ádám Boros in the similar way. Place of collection: Csorvás, Oskó-farm Collector: Ádám Boros Time of collection: 20

th May 1938 8. Crambe tataria Wide-spreading plant with thick stem and huge, carrot-shaped root extending deeper than one meter, reaching the size of a thigh in thickness many times. The flowers are small and white. The bottom-leaves are very big, pinnate. Relict plant of the loess fields from the warm period. It is living in the vegetation of loess greensward, loess wall. Dying out, protected species. Interesting that long ago it was eaten as dessert by the shepherds. In Debrecen it was called as Tartar bread. Around Eger it was mentioned as tatárka, in Transylvania as tátorján. The plant has been exciting for tlie botanists for a long time. According to tlie collection oí Pál Kitaibel (1757-1817) tlie plant could be found in Zemplén, Borsod, Heves and Szabolcs County and in the Hortobágy. He collected it in Mezőhegyes (formerly Csanád county) and he noted that "it is very rare in fields and meadows". One of tlie last specimen from the Great Plain was collected most probably by Gusztáv Jermy in 1859. The plant, however, can be found on tlie grassy down-hill and declivity of Transylvania, especially in tlie Mezőség. A specimen collected in Kolozsvár can be seen on tlie collection-sheet of Ádám Boros. The real homeland of the plant is, however, the area of tlie south steppe without trees, till the Kirghiz deserts. Place of collection: Kolozsvár, "Gella-coffins" Collector: Ádám Boros Time of collection: 21

st June 1942 9. Drosera rotundifolia The leaves are rounded, the petals are white, glandulous tentacula are red. The plant is 5-15 cm tall. Insect-digesting marsh-plant, interesting in respect to trophology. It is specialised to catch small insects and to digest them with enzymes with its glandulous hairs. Protected plant living in bog-moss associations. It exists along the crystal clear waters of spring-bogs. It lives sporadically in tlie bog-moss of the Beregi Champaign (Csaroda) in tlie Tiszántúl or in tlie West-Transdanubian region. In Hungary nine species of the insect-digesting plants lived. Two of them have died out recently. Tlie Drosera rotundifolia disappeared from the Hanság, Dráva 116