Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 6. (Békéscsaba, 2004)

Kertész Éva: Müller Gézáról a gyula-városerdei emlékkiállítás kapcsán

Jegyzetek 1 Müller Géza 1988.36. 2 Müller Géza 1980. „Még gyermekkoromban is, amikor még nem volt kövesút Vésztőről Okány, Szeghalom, Békés felé, késő ősztől tavaszig a laposabb helyeken olyan kátyúk voltak az országútnak számító dűlőutakon, hogy istenkísértésnek számított lovas kocsival nekivágni." 3 Müller Géza 1969. 4 Müller Géza 1980.20. 5 Müller Géza 1988. 79-80. 6 Müller Géza 1988. 80-81. 7 Müller Géza 1982. 8 Müller Géza 1988. 10.: „1946. október 2-án kint voltam a tavon. Mintegy kétezerre becsültem a darvak számát. Lenyűgöző volt a látvány, ahogyan a darvak a tóra jöttek éjszakázni. Ilyet még nem láttam soha, és talán nem is fogok soha többet. Még vadlibahúzáson is soknak számít ha kétezer liba húz be egy százholdas vízfelületre, hátha még ennyi daru zsúfolódik össze ekkora vízfelületen. Kurrogásuk állandó zsivajjá olvadt össze, mint a hajdan volt sárréti világnak a messze múltból felbukkanó visszhangja." 9 Müller Géza 1988. 10 Müller Géza 1988. 19. 11 Müller Géza 1980. 12 Müller Géza 1980.: „A visszajelzések a Geszten gyűrűzött kacsákról arra engednek következtetni, hogy a vadkacsák nem csak a földrajzilag természetesnek látszó utakon, a Balkánon és Olaszországon át vonulnak téli szálláshelyükre, hanem lemennek Európa délnyugati csücskéig, Gibraltárig is, vagy Észak-Afrikáig". 13 Müller Géza 1988. 33. 14 Müller Géza 1988. 71-77. 15 Müller G. 1969. П.: „Az egykori Sárrét vidékén a régi időkben, a Sebes-Körös és a Berettyó szabályozása előtt teméntelen vízimadár volt. Emlékük az öregek emlékezetében még él ugyan, de ezek az emlékek nemzedékről nemzedékre halványodnak. Nemsokára feledésbe merül az a világ, ami a téli zord hidegeket kivéve egész évben vízimadaraktól volt hangos, és a zsombékosokban, nádasok szélén vadkacsák ezrei fészkeltek". 16 Müller Géza 1988. 14. 70