Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 6. (Békéscsaba, 2004)

Kertész Éva: Védett növényfajok a Dél-Tiszántúlon. II.

Natura Bekesiensis - 6., Békéscsaba, 5-20. 2004. VÉDETT NÖVÉNYFAJOK ADÉL-TISZÁNTÚLON. IL Kertész Éva Természeti örökségünk, a nemzeti értékeink fontos része. A növények veszélyeztetettsége, kipusztulása, olyan figyelmezető jel, amely a környezet általánosabb érvényű sérülésére figyelmeztet. A Kárpát-medence síksága, így a Dél-Tiszántúl is nagyrészt civilizációs hatás alatt áll. Már a tizennyolcadik századtól a másodlagos puszták váltak uralkodóvá. A tizenkilencedik század a folyószabályozások korszaka volt. Az ősgyepek lassan eltűntek, és több tízezer hektárnyi korábban vízjárta terület mezőgazdasági művelés alá került. Csökkent a talajvízszint és megindult a másodlagos szikesedés is. A magyar természetvédelem kiemelt értékei közé tartoznak a vizes élőhelyek, és azok oltalma. Az elmúlt évtizedek aszályos időszakai hatására a szikes tavak, zsombékosok, láperők, nedves rétek, legelők további kiszáradása vált igen erőteljessé. A romániai hegyek lábától a Tiszáig húzódó egyedi arculatú táj értékeit az 1997ben létrejött Körös-Maros Nemzeti Park őrzi. Ezen értékek nagy része ma is vízhez kötődik, a Körösök és a Maros vízrendszeréhez, ehhez kapcsolódó ártéri erdőkhöz, a Sárrét vízrendezési munkái során megmaradt mocsárfoltokhoz, szikes gyepekhez. A veszélyeztetettség, és a ritkaság fokának megállapítsa a flóra alapos ismeretén, állandó kutatásán, és a változások nyomon követésén alapul. A védett területek a szaktudományi térképezések eredményeként, átkutatottnak számítanak. A védett területeken kívüli területekről azonban ismereteink részlegesek. A védett területek kijelölésével a növényfajok is védelem alá kerültek. Lehetetlen azonban a faj minden élőhelyét védelem alá helyezni, jelentősége ez esetben, az un. területtől független faji védelemnek van. A fokozottan védett növényfajok a védett növényfajok különleges csoportját alkotják. Védelmük és megőrzésük tudományos szempontból is jelentős. A fokozottan védett növényfajok közül a Dél-Tiszántúl több érdekességgel is büszkélkedhet. A mezőgazdasági művelés során a békési tájon található löszpusztai vegetáció faj gazdag gyepei művelés alá kerültek. Az egykori löszpusztai vegetáció töredékeit és ritkaságait az ember által létrehozott kunhalmok, tatársáncok, mezsgyék és vasúti töltések őrizték meg. Faj összetételüket tekintve ezeket a gyepeket ugyan ősgyepnek nevezzük, de már igen sok másodlagos elemet is tartalmaznak. Ilyen jellegű élőhelyeken maradt meg az erdélyi hérics {Adonis transsylvanica), és a konya zsálya (Salvia nutans), amelyek a jégkorszak utáni flóra maradványfajai. Érdekesség, hogy Magyarország első védetté nyilvánított növénye a Csorvás határában élő erdélyi hérics (régi nevén volgai hérics) volt 1971-ben, amely ma az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) Vörös Listáján is szerepel. 5