Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 5. (Békéscsaba, 2003)

Kertész Éva: In memoriam Réthy Zsigmond (Békéscsaba, 1946 – Békéscsaba, 1998)

kutatóhoz híven „mindent" tudni akart róla. Emlékezete sok olyan részletet is megőrzött, amely a fiatalabb nemzedékek számára már szinte alig hihető valóságtöredék lett. Nem a racionális, - számokkal, grafikonokkal kifejezhető cikkek és tanulmányok embere volt, hanem azé az emberé, aki elsősorban érzelmein keresztül „hódítja" meg a számára megismerhetőt. Barátja Sterbetz István mondatai Zsiga életének is mottója lehetne: „Mindegy, hogy a természetet merről közelítjük meg. A lényeg, hogy szeretettel, harmóniával és lelki kiegyensúlyozottsággal legyünk befogadók. De a befogadásra méltóvá kell válnunk. Méltóvá arra, hogy a huszadik század végén olyannyira mostohán kezelt természettel érdemben foglalkozhassunk, hogy természetvédők lehessünk. Méltóvá kell válnunk, hogy az agresszívan anyagias világunkban gyakorlati terepismereteken erősödött értelemmel, és érzelemmel ősi vadásztisztelettel segítsünk Földanyánknak." Farkas Pista bácsival a Kardoskúti Tájvédelmi Körzetben 1989-ben (fotó: Kertész Éva) Futótűzként terjedő halálhíre mindenkiben felszínre hozta azokat az emléktöredékeket, amelyek hozzá fűzték. Olyan megismételhetetlen egyéniség volt, aki bizonyos értelemben „úttörő" volt a békési tájon. Kezdeti gyakorlati tapasztalatai, amelyet mint a Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet vezetője szerzett (1977-1979), még közelebb vitte a módszerek, és gyakorlati tennivalók megfogalmazásához, és muzeológusi munkájában a teendők egyre tudatosabb vállalásához. A gondolatok, tervek megvalósulása szárnyaló fantáziájához képest időnként lassan haladtak. De a munka beérett lassan, ha nem is mindig úgy, ahogyan elképzelte. 54