Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 5. (Békéscsaba, 2003)

Kertész Éva: Védett növények a Dél-Tiszántúlon I.

Natura Bekesiensis - 5., Békéscsaba, 25-36., 2003. VÉDETT NÖVÉNYFAJOK A DÉL-TISZÁNTÚLON. I. Kertész Éva A természeti örökségünk, a nemzeti értékeink része. A természeti környezetért érzett felelősségünk, a természetvédelemhez való hozzáállásunk nagyon lassan változik. Mit tehetünk mi? Az egyik lehetőség, hogy megismerjük a saját környezetünkben előforduló védett növényfajokat. Aki kirándulni indul, az egyrészt megadja magának a felfedezés varázsát, másrészt a természet hatékony védelmét is elősegítheti. A védett növények fennmaradása azonban rajtunk is múlik. A természet védelmének egyik eszköze, a természet minél szélesebb körben történő megismerése és az ismeretek népszerűsítése. Ehhez nyújt segítséget ez a bemutatás, amely terjedelmi hiányok miatt ugyan nem teljes, inkább csak előzetes ízelítő azoknak, akiknek felkelti érdeklődését a növényvilág megismerése. A fokozottan védett növényfajok, a védett növényfajok különleges csoportját alkotják. Védelmük és megőrzésük tudományos szempontból is jelentős. A fokozottan védett növényfajok közül a Dél-Tiszántúl több érdekességgel is büszkélkedhet. A mezőgazdasági művelés során a békési tájon található löszpusztai vegetáció fajgazdag gyepei művelés alá kerültek. Az egykori löszpusztai vegetáció töredékeit és ritkaságait az ember által létrehozott kunhalmok, tatársáncok, mezsgyék, vasúti töltések őrizték meg. Faj összetételüket tekintve ezeket a gyepeket ugyan ősgyepnek nevezzük, de már igen sok másodlagos elemet is tartalmaznak. Ilyen jellegű élőhelyeken maradtak meg az erdélyi hérics (Adonis transsylvanica), és a konya zsálya (Salvia nutans), a jégkorszak utáni flóra maradvány faj ai. Érdekesség, hogy Magyarország első védetté nyilvánított növénye a Csorvás határában élő erdélyi hérics (régi nevén volgai hérics) volt 1971-ben, amely ma az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) Vörös Listáján is szerepel. A növények veszélyeztetettsége, kipusztulása, olyan figyelmezető jel, amely a környezet általánosabb érvényű sérülésére figyelmeztet. A veszélyeztetettség és a ritkaság fokának megállapítása a flóra alapos ismeretén , állandó kutatásán, és a változások nyomon követésén alapul. A 25