Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 5. (Békéscsaba, 2003)

Tóth József: Önéletrajzi vázlat

Szüleim a mi kanadai letelepedésünk után 18 hónappal érkeztek meg Magyarországról, miután keményvalutával megvásároltam az engedélyt számukra. Az engedély birtokában azzal a feltétellel hagyhatták el az országot, hogy soha többé nem teszik lábukat magyar földre. 1960. október 7-én, feleségemmel és két gyermekemmel, azzal a szilárd elhatározással léptem az ígéret földjére, hogy legalább egy évig nem veszek kezembe tankönyvet vagy tudományos szaklapot. Szerencsére a dolgok ismét másként alakultak. Hamarosan rájöttünk az Intézetben arra, hogy az elektromos mérési módszer, amellyel a felszín alatti vizek után kellett volna kutatnom, nem tud különbséget tenni a betemetett völgyek márgás-iszapos kréta korú alapkőzete és a völgyet feltöltő víztároló hordalék között. Volt állásom, de nem volt munkám. Elhatároztam, hogy átképzem magam. A „Talajvíz hidrológiája" című (Todd, 1959) könyv olvasásával kezdtem 1960 decemberében, egy nagyon hideg és havas éjszakán, útban egy falusi szivattyú-próbához amellyel megbíztak hogy bonyolítsam le - mintha tudtam volna, hogy hogyan is kell azt csinálni! Azután beosztottak egy körülbelül 200x200 km-es területre KözépAlbertában, mint „talajvíz geofizikust", hogy a környék gazdáinak, településeinek és ipari üzemeinek a felszín alatti vizekkel kapcsolatos problémáival és kérdéseivel foglalkozzam - mi tagadás, bedobtak a mélyvízbe! Úgy gondoltam, hogy a leggyorsabb és legjobb mód a probléma általános hátterének megközelítésére az, ha leírom egy esőcsepp útvonalát attól a helytől és pillanattól, amikor beszivárog a talajba, addig, amíg és ahol újra felszínre jön. Azt a tanácsot kaptam, hogy ennek a problémának a megértéséhez a legjobb kiindulás M. King Hubbert-nek az 1940-ben írt dolgozata. Elolvastam tehát, és megpróbáltam alkalmazni azt. Hamarosan azonban eltérést vettem észre a várt és a tapasztalt eredmények között. A Hubbert 45. ábrája azt mutatta, hogy az összes beszivárgott víz a folyóvölgy talp vonalában jön a felszínre vissza, mintha az egy lefolyó csatorna lenne. Ezzel szemben, az én területem patakjai mind vízszegények voltak, medreik sok helyen szárazak, vagy télen befagynak fenékig. Pedig a talajvízszint sehol nem mélyebb 3 m-nél, még a vízválasztókon sem, és a patakok 150-200 nies domborzatú jól kifejlett völgyekben, egymással 10-15 km-es távolságra párhuzamosan futnak, bevágva magukat ennek homok- és iszapköveibe. Azon tűnődtem hogy hová lesz a sok víz, melyet a meredek 10