Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 4. (Békéscsaba, 2002)

eredményről vagy szándékról sem szólhatunk az elmúlt másfél évszázadban. Ami ilyen jellegű tevékenység volt, az valamilyen módon mindig öszszefuggött a múzeummal mint szervezettel, még akkor is, amikor Csabán nem volt ilyen hivatalos intézmény. (Akkor a budapesti Nemzeti Múzeum számára dolgoztak a csabaiak.) Ugyanakkor sajnálatos, hogy az elmúlt évszázadok óta egyetlen kiadvány sem foglalkozott soha érdemben a város természettudományos helyzetével. A legrégebbi, legerőteljesebb és bizonyítható természettudományos tevékenység városunkban a zoológiai (ornitológia és malakológia), majd szórványban és későbben szervezetten a botanikai munka. A madártani vizsgálatok az 1850-es évektől, a növénytan erős szórványban (!) hasonlóan, mig a puhatestűek kutatása az 1960-as évektől kezdődött. A város területének botanikai felmérése és vizsgálata az 1980as évek közepétől vette kezdetét. Mindezekre tanulmányunk irodalmi vonatkozásaiban lehet részletesebb adatokhoz jutni. A puhatestűeken kívül jelenleg nem rendelkezünk érdemileg tárgyalható, elemezhető más gerinctelen állatcsoport kutatási eredményeivel. így a növények mellett csak azon élőlényekre térünk ki röviden, melyekről az eddigi kutatások alapján szólhatunk. Békéscsaba növénytani értékeinek ismeretét az alábbi munkák alapján lehet felvázolni: BORBÁS V. 1881, KERTÉSZ É. 1986, továbbá a Munkácsy Mihály Múzeum Természettudományi Adattárának és Botanikai Gyűjteményének alapján (KERTÉSZ É. 2000). Békéscsabán a szikes legelők, a mélyebbfekvésű részeken fennmaradt nádasos, sasos, ecsetpázsitos maradványok a város déli részén terülnek el. Az elszikesedett szolonyecmezőkre a soványcsenkeszes (Festuca pseudovinae) és ürmös, cickórós társulások (Artemisio-, Achilleo-Festucetum pseudovinae) a jellemzők. A nádrengetegek hozzátartoznak az egykori alföldi táj képéhez. Kisebb-nagyobb természetes foltjai fentmaradtak sasos, magassásos (Caricetum acutiformisripariae) rétekkel övezve a csabai határban. Csaba észekkeleti határában elterülő Nagyrét hatalmas kiterjedésű természetes élőhelye lehetett ezeknek a társulásoknak. A napjainkban fellelhető nádasmaradványok másodlagosan kialakult nedves élőhelyek, amelyek természetvédelmi szempontból ennek ellenére igen jelentősek. Az ÉK-i határban erdőssztyepp és erdőssztyepprét maradványfoltok, ártéri ligeterdők elemei lelhetők fel. A várost keresztülszelő Élővíz-csatorna mentén pedig olyan természeti emlék maradt fenn, mint a közel 8 m törzskerületű „Cimborafa", mely az Alföld egyik legnagyobb és legszebb fehérnyárfája. 8