Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Sterbetz István: Adatok a tervezett Körös-Maros-vidéki Nemzeti Park megismerésének múltjából

Szakmai körökben azonban a nyomdafestéket látott múlt bizonyára ismert. Ezért inkább olyan természetvédelmi vonatkozású munkálkodásokról és megnyilatkozásokról emlékezem, amelyeknek a századforduló, meg 1945 időközéből nem maradt írásos nyoma, vagy a közleményekből szerzőiknek természetvédelmi elkötelezettsége nem eléggé tűnt ki. Olyan régvolt, szemléletformáló meglátásokra szeretném a figyelmet felhívni, amelyek a maguk idejében már messze jövőbe látó bölcsességgel egyengették szakterületük útjait. Tudomásom szerint HERMAN OTTÓ-nak 1910 tájára valószínűsíthető Békés és Csanád megyei vizsgálódásairól írásos anyag nem maradt. Néprajzi érdeklődése vezette az Orosháza-környéki pusztákra, ahol az ott még szélsőségesen külterjes legeltetési körülményeket tanulmányozta. A Maros alsó szakaszának halászata volt a másik vonzerő, de monográfiát tervezve róluk, az Erdélyből gyakorta átjáró vándorcigányokkal is itt épített ki kapcsolatokat. Folyamatos kutatásra azonban már nem futotta idejéből. Terepmunkái során több alkalommal Szentetornyán szállt meg, családom székácsmajori otthonában. Ezekre a látogatásokra az akkor iskolás korú anyám és nagybátyáim ellenszenvvel, meg csodálattal emlékeztek. Egyrészt visszataszító volt számukra a nagyothalló, mogorva tudós ápolatlansága, amelyet tudatosan is fokozott, hogy lompos külsejével a cigányok bizalmát elnyerje. A gyerekeket ugyanakkor le-nyügözte az a szuggesztív erő, ahogy őket természetszeretetre, de főképp madárvédelmi tevékenységre oktatgatta. A Madártani Intézetben Warga Kálmánnak, Herman Ottó egykori beosztott munkatársának volt tudomása e félbemaradt kutatásokról, de csupán annyit tudott róluk, hogy az akkor már testben-lélekben megfáradt polihisztorunknak mindenkor pihentető kikapcsolódások ígérete volt Székácsmajor. 6