Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Czeglédi Beáta: A Mágocs-ér fokozatos pusztulása és jelenlegi helyzete

génszegény, száradó iszapmezők viszonyai között szaporodik el. Az ott élő madarakat megfertőzve bénulásos, hasmenéses tünetekkel pusztulásra vezető megbetegedést okoz. A csatornák miatt a vadvizek hirtelen csapolódtak le, utánuk nagy iszapmezők maradtak vissza. Ezek büdösödő, száradó pocsolyáiban a kórokozók elszaporodva tömeges madárelhullást váltottak ki. Számos vízi madár számára a sekély vizű, nagy iszapmező vonzó táplálkozó terület. Ha azonban itt nem oxigéndús, tisztavizű az állapot, hanem poshadó környezet vár rájuk, a botulizmus miatt elpusztulnak. (Sterbetz L, 1977) A Mágocs-ér poshadó, iszaposodó medre kedvező ennek a baktériumnak. Ezért a vízimadarak teljesen kipusztultak a területről. A vadászok által kitelepített fácánok, valamint kisebb testű, igénytelenebb madarak élnek itt. Az emlősök közül is csak kevés számban találhatók meg kisebb rágcsálók, hiszen nincs táplálékuk, búvóhelyük. Mindezeket a változásokat az emberi beavatkozás okozta. Akarva-akaratlanul hatalmas természetrombolást idézett elő. A felsorolt állatfajok közül ma már a legtöbb faj védetté nyilvánított. Soknak ez azért vált szükségessé, mert természetes élőhelyeik lecsökkentek. A Mágocs-ér pusztulása ebben kis szerepet játszik, de ha azt vesszük figyelembe, hogy az Alföldön mennyi ilyen mocsaras érrendszer volt, melyek ma már nagyrészt elpusztultak, fontos lenne a még megmaradt ereket megőrizni, védeni, élőhelyet adni ezeknek a sérülékeny populációknak. A helyzet összegzése és javaslat Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a terület ősi képét visszaállítani lehetetlenség. Sőt, az is felmerülhet, érdemes-e foglalkozni a Mágocs-érrel, vagy már olyan állapotban 64