Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Czeglédi Beáta: A Mágocs-ér fokozatos pusztulása és jelenlegi helyzete

is összezsugorodott, a meder igencsak beszűkült, eliszaposodott. A vízrendezések hatása az összefüggő növényzeten is érződött. A vízi növényzet élettere lecsökkent, kisebb lett a nádasok területe, pedig valaha rengeteg nád borította a mai nagy szántóföldeket. A terület kiszárításával, a mocsarak lecsapolásával, a csatornázással a talajvízszint lejjebb esett. Általános kiszáradás következett be, ami gyors változást indított el a Mágocs-ér partjain. A régen itt élő növénytársulások helyét több szárazsági fokkal feljebb helyezkedő társulások vették át. Nedves rétek, rétek növényei, cserjék kapnak nagyobb szerepet a mederben is. A Szénás-ér, mely elhalt már, 10-20 évvel ezelőtt hínáros, úszó növények élettere volt. Később mocsári gólyahírt (vízhez kötődő), majd saláta boglárkát találhattunk itt. Ma már teljesen elpusztult, beszántott területek és pázsitfűfélék vannak az egykori mederrendszer helyén. A Mágocs-ér szerencsétlenebb helyzetben van. Mivel a területet csatornázták, a természetes folyamat gyorsabban fog lejátszódni. A nádas és gyékény ma már csak igen keskeny sávban, átlag 2-3 m szélességben követi a vízfolyást. A természetes növényzetet pedig minden átmenet nélkül, a mezőgazdasági müvelés alatt álló földek váltják fel. Az állatvilág - növények pusztulásával és a vízmennyiség csökkenésével párhuzamosan - elnéptelenedett. Sterbetz István megfigyelései idején az állatvilág - a maihoz képest hihetetlenül gazdag volt. 15 halfaj: lápi póc, réti csík, szivárványos ökle, veresszárnyú koncér, márna, csapó sügér, csuka, compó, ponty, dévérkeszeg, kárász, törpeharcsa, durbincs volt gyakori. 9 kétéltű és hüllőfaj: vízisikló, kockás sikló, mocsári teknős, fürgegyík, vöröshasú unka, zöld varangy, kecskebéka, zöld leveli béka élt itt. 62