Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Varga Zoltán: A Dobozi Sebesfoki-erdő nagylepke-(Makrolepidoptera) faunakutatásának eredményei

nagy folyórendszerei mentén, a „montán" elemekben gazdag aljnövényzetű nagy természetközeli keményfás ligeterdőkben, a hűvösebb posztglaciális klímafázisok során lehatolt az Alföldre is, az említett élőhelyek nagy részének megszűnte után izolált reliktum-populációkat hagyva hátra. Ilyenek ma a Bükk-alján, a Borsodi-sík Sajó-menti részén, a Nyírség keleti peremén (már romániai területen), a Szatmári-sík Romániához tartozó részén, illetve a Fekete-Körös mellékén vannak. Eddig a Sebesfoki-erdőben és a Gyula-Városerdő közelében lévő Kőris-erdőben észleltük e fajt, több ízben is; 1994-96 májusában, de mindig csak csekély példányszámban. A kis apollólepke ezen populációi valószínűleg a NyugatErdélyi Szigethegység peremein élő populációkkal állhattak összefüggésben, de mára már erősen izoláltak, csekély egyedszámúak és kipusztulástól közvetlenül veszélyeztetettek. Mivel előzetes eredményeink arra vallanak, hogy a Magyar-Középhegység területén élő népességektől eltérő genetikai állományt képviselnek, megóvásuk, élőhelyeik megőrzése kiemelkedően fontos feladat volna. Apatura ilia (DENIS & SCHIFFERMÜLLER 1775) - kis színjátszólepke: Euroszibériai (bicentrikus, diszjunkt) elterjedésű, nálunk s a legtöbb európai országban is védett faj, amely nálunk a domb- és hegyvidéken még ma is elég általánosan elterjedt. Alföldi előfordulásainak túlnyomó többsége a nagy, Duna- és Tisza-menti ártéri ligeterdőkre esik. A Tisza-menti ligeterdőkben ma még többfelé nem ritka; legerősebb populációi a felső-Tisza mentén vannak. A bökorfüzesektől kezdve az idős fűznyár ligeterdőkig, sőt, a keményfás állományok szegé41