Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Réthy Zsigmond: Adatok a gondolatok (a madártan tükrében) a természettudományi gyűjtemények néha mostoha sorsáról

nek számító nézeteikért kinevették, kigúnyolták és üldözték... A kortársak inkább a bibliai tételek magyarázatain rágódtak. Az 1600-as évek végén is az volt a hivatalos és általános nézet, hogy a kövületek olyan természeti játékok, mint a most élő állatok, de azokat nem érik el. De menjünk tovább: még a XVIII. században is a híres góthai orvosi kollégium határozatban közölte hivatalosan, hogy a kiásott mamut-csontváz nem csont, hanem márgából és bóluszból keletkezett természeti utánzat!... Tehát hiába voltak meg az értékes gyűjteményi darabok sokáig, a tudományos életben az igazi áttörés csak a XVIII. század második felétől, majd a XIX. században következett be. A gyűjtésről és a műgyűjtőkről Ráth-Végh István fogalmazását tartom igen pontosnak és szemléletesnek. О írja, hogy: „Olyan a gyűjtőszenvedély, mint a maiakkai csodafa, amiről a középkori utazók hoztak hírt: egyik felén éltető gyümölcsök függnek a gallyakon, a másik fél lombjai közt bódító nadragulya búvik meg. Hála és ezerszer hála a nagyok dicsőséges emlékének, akik az emberi szellem legszebb gyümölcseit tetézték halomra." Amikor erre a munkára készültem és apró vázlatot kezdtem készíteni, hogy miről is beszéljek, egyszer csak rájöttem a téma hihetetlen bőségére, romantikus vonatkozásaira, fantasztikusan gazdag élmény- és ismeretanyagára. A téma felvezetését mindenképpen szükségesnek tartottam, de sajnos, itt nem térhetünk ki a magyarországi vonatkozások áttekintésére, bármily szórakoztatóak és tanulságosak is lennének, csupán az elmúlt másfél évszázad megyei természettudományos magángyűjteményeinek sorsat vázolom fel, tanulságul mindannyiunk számára. 2 In: A műveltség könyvtára. A föld. pp. 107-152. Bp. Atheneum Kiadó, é.n. 18