Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Réthy Zsigmond: Adatok a gondolatok (a madártan tükrében) a természettudományi gyűjtemények néha mostoha sorsáról

vedély elkötelezettséget is jelent, valaminek a felvállalását, hitet abban, amit csinálunk és amit szeretünk. Meggondolatlanságot is jelenthet, hiszen egy adott téma szenvedélyes felvállalásával az élet jó néhány más részlete válik ismeretlenné számunkra. Lehet, hogy egy szakmarészlet tudósává válik az ember, míg más finom részleteket elveszít mindörökre. A gyüjtőszenvedély átalakítja az embert, s aki ennek rabjává válik, nemcsak magának, de eredményében családjának, hosszútávon túlélő barátainak, társadalmi környezetének dolgozik. Végeredményben ilyen magánindíttatású érzelmekből alakultak ki évezredek alatt a múzeumok, a múzeumi gyűjtemények is. Sikeresnek mondott hódítások, eredményes, ezrek és milliók büntetlen gyilkolása utáni harácsolások, „gyűjtések" eredményeként. Macedóniai Nagy Sándor kezdte talán a sort tudatosan, aztán azóta végigvonult a tudatos gyűjtés szenvedélye az egész civilizációnkon. Előbb csak az arany- és ezüst használati tárgyakat, később minden értéket, mely érdekességénél fogva bármilyen hasznot hozhatott, - mindig, mindent gyűjtöttek... A haszonért, a sikerért, jóhírért, kiváltságos helyzetért. A kuriózumok gyűjtésének sorában, az emberiség történetében a természettel kapcsolatos tárgyi emlékek mindig is az elsők közt voltak. Varázserejük volt, hihetetlenek voltak még akkor is, ha látták, összefüggtek az érthetetlennel, a misztikussal, a pokoljárással, a sötétséggel és égzengéssel, és a madarak érthetetlen eltűnésével ősszel; évezredes, fejlett civilizációk ma érthetetlen magyarázatát adták jelenségeknek és tárgyaknak, melyek a gyűjtés során felhalmozódtak. Akik megtehették: az értelmes gazdagok egy része gyűjteményeket hozott létre. Sokszor szinte váratlanul, spontán alakultak ki ezek egy-egy család történetében, később múzeumok16