Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Réthy Zsigmond: Adatok és gondolatok a békéscsabai Élővízcsatorna életközösségéhez (1970–1995)

A legkritikusabb helyzet Békésen alakult ki ezekben az évek­ben. Ez a téma egy külön dolgozatot érdemelne - tanulságként. Érdemi javulásról 1990-től beszélhetünk a vízügyi munkáknak köszönhetően, valamint, hogy üzembehelyezték a békéscsabai új szennyvíztisztító telepet. A táj öngyógyulása és az élővilág fajgazdagsága egyre jobban érzékelhető újra. A vizsgált terület és a kutatás módszerei A vizsgált terület a veszelyi gátőrháztól a sikkonyi gát­őrházig tart 14 km hosszan. A csatornát övező két partszakasz­szal együtt az átlagos szélesség 20-40 méter között változik. Csak néhány szélesebb szakasza van. A terület növényzettel dúsan borított. Már a XX. század első felében a többszörös fa­sorokkal szegélyezett utcái és a város keleti oldalát átszelő Élővíz-csatorna gazdag zöldövezeti része miatt Békéscsabát a Tiszántúl egyik legszebb vegetációjú városaként is emleget­ték. A város zöldfelületi rendszere két részre tagolható. Áll egy nagyobb összvárosi szintű parkterületből (közparkok és parkerdők), valamint az egyes lakóterületekhez (utcákhoz, la­kótelepekhez) tartozó úgynevezett alapfokú zöldterületekből. A csatornapartot kísérő erdősávon kívül igen jelentős a város által 1973-ban telepített 75 hektáros vegyes állományú parker­dő az Élővíz-csatorna és a 44-es gyulai műút közötti területen, így a várostól Veszélyen és Pósteleken át Dobozig szinte egy­befüggő erdősáv és erdő áll rendelkezésre. Ennek komoly je­lentősége van a faunaközvetítés szempontjából a fás vegetá­cióhoz kötődő fajok esetében (pl. fekete harkály). A város zöldfelületi állományában jelentős helyet fog­lalnak el a zártkertek is. Ennek egy része az Élővíz-csatorna mentén fekszik. 1987-ig mintegy 320 hektár terület lett kioszt­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom