Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Molnár Zsolt: A Pitvarosi-puszták és környékük vegetáció- és tájtörténete a középkortól napjainkig

suk nem találtatott érdemesnek" (Gaál, 1895). Az egykori nagy keményfaliget-állományból csak a bal parton maradt fenn a Csanádi-erdő, valamint Kis-Zombornál egy-egy apró tölgy és kőris folt (Halász 1889). Bár a Csanádi-erdőben még számos érdekes erdei faj fordult ekkor elő (Arum orientale, Chrysosplenium alternifolium, Gagea minima, Myosotis sparsiflora, Ranunculus auricomus, Stachys sylvatica), a kis-zombori állományokban ez utóbbi kettőn kívül már csak generalistább fajok tudtak fennmaradni (Polygonatum latifolium, Viola odorata és sylvatica, Ficaria verna, Geranium robertianum). Két további erdőtömb (a Csipkés és a Szugolyi-erdő) teljesen jellegtelen volt, ami arra vezethető vissza, hogy ezeket - a Szentlőrinci- és Lúdvári-erdőkkel együtt - az 1760-as években Mária Terézia rendeletére telepítették (Rákos, 1993). Tótkomlós környékén Jankó János flóralistája (1886) keményfaliget-fajt nem tartalmaz. A Száraz-ér mentén megtalált puhafaligetekre jellemző fafajok ültettettek (Salix alba, Salix fragilis, Populus alba - Horváth, 1881), csupán az árkokban találta meg a egykori ligeterdők legtoleránsabb fajaiból a Carduus crispust és a Humulus lupulust. Feltételezzük, hogy a térségben lösztölgyesek sincsenek már régóta, hiszen Jankó János flóralistája, valamint a mai vegetáció is szegény erdőssztyepp és száraztölgyes fajokban (íankó csak a Trifolium médiumot és az Asparagus officinalist említi, Királyhegyes térségében ma az Inula germanica, Phlomis tuberosa, Asparagus officinalis és Thalictrum minus fordul elő). A Halász (1889) által említett Dictamnus albus kertből származó adat, így nem utal száraz tölgyes egykori előfordulására. 82