Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Molnár Zsolt: A Pitvarosi-puszták és környékük vegetáció- és tájtörténete a középkortól napjainkig

A térségben 3 féle szikest különböztet meg: növényzet nélküli vaksziket, "közönséges" sziket, melyeken a jellegzetes sziki fajok élnek, és a folyó sziket, aminek talaja lazább és termékenyebb. Fajlistájában főleg szolonyec sziki fajokat említ: Limonium gmelini, Lepidium ruderale, Matricaria chamomilla, Hordeum hystrix, de talált, ma szoloncsák talajra jellemző növényt is (Lepidium crassifolium). Szoloncsák szikesek ma nincsenek a területen, feltehetően a Száraz-ér szabályozása után tűntek el. Tábori (1957) szerint 1890-ig söpörtek sziksót Tótkomlós határában, a Száraz-ér árterén. A fásszárúak közül Kitaibel a szikeseken csak az Ulmus minorral és a Pyrussal találkozott. Kitaibel idejében az útszéleken még több, azóta kipusztult vagy erősen megritkult faj volt megtalálható, melyek szinte mind a löszpusztagyepek specialista növényei: Crambe tatária, Ajuga laxmannii, Stachys germanica, Dictamnus albus, Brassica elongata, Chamaecytisus hirsutus, Dianthus carthusianorum, Inula germanica, Onosma arenarium, Genista tinctoria, Potentilla recta, Amygdalus nana, Sisymbrium altissimum, Melampyrum arvense, Campanula sibirica és Rosa gallica. Ahogy napjainkban is, Kitaibel is főleg az útszéleken látta az érdekesebb fajokat, ami amellett, hogy ő szekéren közlekedett, arra is utalhat, hogy a löszpusztagyepfajok már akkor is jórészt a mezsgyékre szorultak, tehát a legelők erősen degradáltak, jórészt másodlagosak lehettek. Ekkoriban még mindenfelé előfordult az Agropyron pectinatum, mely ma már csak a kunhalmokon él. Az általa törökkorinak vélt kunhalmokról azonban nem közöl florisztikai adatokat. Erdőket a térségben nem említ, csak Mezőhegyesnél látta, hogy tölgyerdőket telepítenek. A frissen, telepítéshez felszántott területen Ajuga laxmanniit és Agropyron pectinatumot talált, ami azt jelzi, hogy löszpusztagyepre telepítették az erdőt. 77