Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Kertész Éva: Adatok a Biharugrai Tájvédelmi Körzet flórájához (1986–1995)

Natura Bekesiensis - 2., Békéscsaba, 37-64., 1996. ADATOK A BIHARUGRAI TÁJVÉDELMI KÖRZET FLÓRÁJÁHOZ (1986-1995) Kertész Éva 1. A flórakutatás története A Biharugrai Tájvédelmi Körzet területe sohasem tartozott a botanikailag alaposan feltárt területek közé. Az első adatok Kitaibel Pál (1798) nevéhez fűződnek, aki a vidéken átutazóban (Szalonta, Sarkad, Gyula, Varsánd) néhány növényt említ a térségből. A Varsánd határából közölt Orchis palustris adata arra enged következtetni, hogy a Sárrét: Doboz, Gyula határáig lenyúló mocsár- és láprétjei igen faj gazdagok voltak. A 19. század végén Borbás Vince beutazva az Alföld déli csücskét, pontos leírást közölt a Nagy- és Kis-Sárrét akkori maradványairól. Vésztő, Szeghalom, Füzesgyarmat, Okány, Kornádi határában még fellelhetők voltak töredékeiben a hatalmas kiterjedésű nádasok, zsombékosok, ingólápok, mocsárrétek maradványai. A Biharugrai Tájvédelmi Körzet északi határában a Sebes-Körös bal partján a Kis-Sárrét belsejében egy-egy szigeten foglalt helyet Kót és Iráz puszta (Borbás, 1881). A négyezer holdat kitevő nádas és rétség még eredetiségében volt látható. Élőhelyüket vesztve sok növény mára nyomtalanul eltűnt. Néhány növényfaj a hajdani gazdaságból: Nymphaea alba, Cicuta virosa, Thelypteris palustris, Angelica montana, Alnus glutinös a, Ranunculus lingua, Caltha palustris. 37