Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Réthy Zsigmond: Adatok és gondolatok a békéscsabai Élővízcsatorna életközösségéhez (1970–1995)

A "Cimborafa" a Bandikafa-csoporttól 300 lépésnyire van, óriási, 730 cm körméretű törzzsel. A leghatalmasabb élőlény az egész Körösök mentén. Jegenyenyár (Populus nigra cv. "italica"): elszórtan többfelé is látható az Élővíz-csatorna mentén, az 1970-es évekig lényegesen több volt. Békéscsabán a Felső-Körös sor mentén van még egy öreg fasor, a Gyuri-réti szivattyúház közelében pedig a békési műút mentén. Sajnos, mostanában nem ültetik, a régiek pedig lassan elhalnak. Pedig egy rendkívül karakteres, szép fája volt vidékünknek is. Szürke nyár (Populus canescens): elszórtan, kisebb csoportban találhatók középkorú és fiatal példányok. A csatornában, annak szélén és az árokpartokon (a vízminőségi viszonyoktól is függően), tehát a vizes élőhelyeken leggyakoribb növények: békabuzogány {Sparganium); békanyálmoszat (Cladophorá); hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus); nád (Phragmites communis); gyékényfélék (Typha sp.); hínár (Myriophyllum sp.). A növények eredete az Élővíz-csatorna erdősávjában: - szervezett telepítés (pl. botolófűzek, akácosok, tölgy fasorok stb.), - alkalmi egyedi ültetések (pl. fenyők), - sarj eredetű vagy magról természetes területfoglalás (pl. nyár, kökény, kőris juhar stb.), - madarak ültette fák (pl. bodza, dió stb.). 16