Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Réthy Zsigmond: Adatok és gondolatok a békéscsabai Élővízcsatorna életközösségéhez (1970–1995)

Enyves éger (Alnus glutinös a): a városban a Ligeti soron élnek egészséges, idős példányaik és a sikkonyi dűlőút menti gátoldalban a csatorna felől. Egyedi és néhány példányos kisebb csoportjai másutt is előfordulnak. Kocsányos tölgy (Quercus robur): az egész területen gyakorinak mondható faj, fiatal, középkorú és öreg egyedei egyaránt előfordulnak. A veszély csárda mellett 9 példány kb. 120-150 éves "jogilag védett" fa állt, amit szégyenteljes módon a város műútkorrekció miatt 1995ben kivágatott!... A sajnálatosan beépített Széchenyiligetbeli óriási öregtölgyek pusztulásnak indultak. A békéscsabai Nagyrét 2316. sz. Bagyinka-féle tanyaudvaron egy kb. 150 éves, 390 cm törzskörméretű gyönyörű kocsányos tölgy látható. Az Élővíz-csatorna melletti nagyréti tanyaudvarokon többfelé is látni hasonló, valamivel fiatalabb tölgyeket. Láthatóan jól érzik magukat. Dió (Juglans regia): а varjakültette diófák viszonylag gyakoriak az egész ártérben. A határos kertekben, tanyaudvarokon is mindenfelé találunk diófát. Fehér fűz (Salix alba): az egész szakaszon előfordul, de kiodvasodott, legöregebb példányai (kb. 100 évesek) a Sikkonyi-dűlővel párhuzamosan a gátőrházig egyedileg és sorfaként élnek. 35 példány van még az egykori botoló fűzekből, melyek törzskörmérete 500-650 cm között változik. Az 1970-es évekig az egész szakaszon előfordult, de sokat kivágtak, felgyújtottak, másutt már csak szórványban fordul elő. A madarak és a denevérek egyaránt kedvelik odvait. Babiloni szomorúfűz (Salix babilonica): a városi szakaszon telepítették sorfaként a vízpartra, mindkét oldalon több 14