Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)

Deli Tamás - Danyik Tibor: Állatföldrajzi érdekességek a Körösközben

Nagy termetű, tetszetős héjú Helicida. Héja vastag lencse alakú vagy lapos kúp formájú, felső és alsó oldalának lapos ívű domborulata a kerület mentén szögletben, illetve tarajban találkozik, amely fölött barna színű övmintázatot visel. Héja barnás színű, kissé áttetsző, szabálytalanul vonalkázott és spirálisan rovátkolt skulptúrával rendelkezik. Köldöke tág, kifelé egyenletesen táguló. Kanyarulatai majdnem laposak (5,5-6 db), alig bemélyedt varrattal ellátottak. Az utolsó kanyarulat kivételével a tekercs felső harmadában lévő taraj igen éles, amely elsősorban a juvenilis egyedeken figyelhető meg. Az utolsó kanyarulatnál ez a taraj majdnem teljesen legömbölyödik, és a legvége egy kissé mindig lehajlik. Szájadéka tág, fél- tojásdad-hold alakú, szegélye kiszélesedik és kissé kihajlik. A lágytest sötétbarna színű. Nagysága: 16,5-21 mm magas és 22-36 mm széles.

Már a felsőmiocén üledékekből ismert a Kárpátokból (Felsőtárkány), így harmadkori reliktumnak tekinthető. A jégkorszakban erősen visszaszorult, és az Északi-Kárpátokból eltűnt, de ma valószínűleg újra terjed, aminek köszönhetően a Románia felől érkező folyóink hullámterében sok helyről ismert. A Maros és Szamos folyó hullámterének egész hazai szakaszán előfordul, a Tisza és a Körösök mentén pedig foltokban telepedett meg. Víz segítségével jól terjed, és hatékonyan tud „védekezni” az árvizek ellen (felmászik a fákra).

28