Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 13. (Békéscsaba, 2012)

Danyik Tibor - Deli Tamás: Kakukk a bogarak között

Élőhely-preferencia szempontjából a laza talajú rétek és löszgyepek kínálnak optimális feltételeket a nünükék számára, mely összhangban van a gazdaméhek állományával és azok élőhelyi igényeivel. A gyakoribb fajokkal akár az árokpartokon és köztereken is találkozhatunk, így a közönséges nünükével (Meloe proscarabaeus) és a kék nünükével (Meloe violaceus) is.

A legközönségesebb nünükefajoknak tekinthetők hazánkban, szinte bárhol találkozhatunk velük a zárt erdők kivételével, azonban a kék nünüke inkább a domb- és hegyvidékek faja. Az imágók már kora tavasszal megjelennek az élőhelyen, és komótosan cammognak, látszólag céltalanul. Napos, meleg időben önmagukat meghazudtoló módon képesek szaladni. A közönséges nünüke 11-35 mm hosszúságú, feje és előtora durván pontozott, szárnyfedői durván és elmosódottan ráncosak, színe feketés kék. Rokona, a kék nünüke 10-32 mm hosszú, feje és előtora szórtan pontozott, a pontok köze nagyon finoman recézett. A szárnyfedők ráncozása hosszanti irányú, elmosódott, ugyancsak zsírfényü. Teste élénkebb kék színű. Mindkét faj esetében a hím egyedek csápja térdesen megtört, a középső ízek szélesek, torz alakúak.

Legtöbb fajukkal tavasszal és a nyár első felében találkozhatunk, néhány faj azonban kimondottan nyár végén és ősszel aktív, mint a hegy- és magasabb dombvidékeink erdőszegélyeiben, illetve erdei tisztásain tenyésző őszi nünüke (Meloe autumnalis).

Az előző fajoknál kisebb termetű és jóval ritkább a csinos nünüke {Meloe decorus). Jellegzetes színezetű, teste fényes fekete, míg feje és előtora ibolyaszínüen fénylik. Méretben elmarad a többi hazai fajtól a maga 1-2 cm-ével. A kifejlett állatok kora tavasszal jelennek meg az élőhelyen, és napfényes időben fajtársaira nem jellemző gyorsasággal szaladgálnak a gyepeken. Hazánk egyik legritkább nünükefaja védett és a Vörös Könyvben is megtalálható, melyben még mint eltűnt faj szerepel. Méretben és küllemre nagyon hasonló - azonban az egész teste sima, matt fekete színű - az uráli nünüke {Meloe uralensis), mely hazánkban szintén ritka, lokális előfordulású.

Rokonainál jóval nagyobb termetű (3-5 cm) a pompás nünüke {Meloe variegatus), mely minden kétséget kizáróan hazánk legszebb nünükefaja. Teste fénylő érczöld, fejének és előtorának szélei rézvörösek, potroha alul kékeszöld, felül a hátlemezek zöld és rézvörös színűek. Mediterrán elterje- désü melegkedvelő faj, hazánkban a délkelet-alföldi löszgyepek ritka lakója.

Hazánk legnagyobb termetű hólyaghúzó faja az óriásnünüke {Meloe cicatricosus), melynek nőstényei a 6 cm-t is elérhetik. Színük fekete, kékes fénnyel. Olykor előfordulnak igen kistermetű egyedek is, ezek rendszerint hímek, melyek esetenként összetéveszthetőek más fajokkal. Biztos határozóbélyeget jelent az előtör alakja. Ezek oldalai hátrafelé keskenyedőek, illetve az elülső sarkai szögletesen kiállóak.

16