Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 12. (Békéscsaba, 2011)
Deli Tamás: Gyomai gyomok között - Gyomaendrőd környékének iszapgyomnövényei
Összefoglalás A 2010. év csapadékbőségének köszönhetően aktuális kutatási témának bizonyult Békés megye iszapgyom-vegetációjának a vizsgálata. A szerző lakóhelye környékén számos alkalommal keresett fel több belvizes szántót. A terepbejárások több helyszínen bizonyították, hogy a vártnak megfelelően gazdag a település körüli belvizes szántók iszapgyomnövényzete. A gazdagság hátterében több kedvező körülmény is szerepet játszhatott. Egyrészt a térség jelentős része a Hármas-Körös árterén helyezkedik el. A folyó hullámterén lévő számos levágott kanyarulat maradványai átlagos csapadékú években nyárra rendszeresen kiszáradnak, s bennük helyenként gazdag iszapnövényzet tenyészik. 2010-ben ilyenek nem alakultak ki, mivel a hullámtér laposabb részei egész évben víz alatt álltak. A harmadik, az iszapnövényzet gazdagságát elősegítő tényező az, hogy a térségben több helyen (Körösladány felé) is termesztettek, illetve termesztenek ma is (Szarvas és Csárdaszállás felé) rizst. Továbbá a fajgazdagságot elősegiti, hogy számos belvizes terület talaja szikes vagy szikesedik. A megvizsgált foltok rendkívül nagy változatosságot mutattak időben és térben egyaránt. Egyes foltokon hol az iszapfű, hol az iszaprojt vagy éppen az apró látonyák tömeges megjelenései határozták meg a vegetáció kinézetét. Érdekes megfigyelésnek bizonyult az, hogy a legdiverzebb élőhelyeken (ahol pl. szinte az összes vizsgált faj előfordult) egyik faj sem alkotott homogén állományokat. Összességében néhány fajt kivéve - pl. csinos ezerjófü, (Centaurium pulchellum) - szinte minden jelentősebb folton előfordult a megfigyelt fajok zöme. Eddig hat védetté nyilvánított iszap- gyomfajt sikerült kimutatni a legtöbb vizsgált helyről. Ezek közül a legritkábbnak a sziki boglárka (Ranunculus lateriflorus) bizonyult, amelyet csak egy helyen találtam. A látonyák közül érdekes módon az országszerte legelterjedtebb pocsolyalátonyából (Elatine alsinastrum) találtam keveset, de azért szinte mindenhol fellelhető. A legközönségesebbnek a magyar lá- tonya (E. hungarica) bizonyult. Mindenütt viszonylag nagy telepei figyelhetők meg. A háromporzós (E. triandra) látonya is szinte mindenhol előfordult, de inkább a Körös vonalától északra mutatkozott. A védett iszapfü (Lindernia procumbens) az egyik legközönségesebb iszapgyomfaj a térségben, amely a legkisebb belvizes szántón, kertben, keréknyomban is megtalálható. A Csárdaszállás felé eső egykori medervonulat mentén több ezres állományait fedeztem fel, ahol helyenként több négyzetméteres összefüggő foltokban tenyészett. És végül a ritkának vélt
