Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 11. (Békéscsaba, 2010)
Kókai Károly - Kotymán László - Mészáros Csaba: A Csanádi puszták emlősfaunája
IVIolnárgörény-j/Wusíe/a eversmanni) preparátum r iviomargoreny»(OTUsre/a eversmanni) preparátum a Munkácsy Mihály Múzeum kiállításában (Fotó: Deli Tamás) Molnárgörény - Mustela eversmanni Mindhárom pusztarészen rendelkezünk megfigyelésekkel ezzel az érdekes, keleti elterjedésit ragadozóval kapcsolatban. Kedveli a padkás szikeseket, az ürmös-csenkeszes, mézpázsitos gyepeket, de gabonatáblában is megfigyeltük már. Sajnos az észlelések egy része a műutakon elütött példányokat jelenti, különösen veszélyes a Makó-Rákos és Tótkomlós közötti szakasz. Minden évben minimum 3-5, maximum 6-8 elütött molnárgörényt találunk. A környéken folyó hörcsögcsapdázás is potenciálisan veszélyes a molnárgörény számára. A Csanádi puszták görényei nem alkotnak elszigetelt állományt, megfigyeltük e fajt Kardoskúton, és látták Mezőhegyesnél is (Sirkó Zoltán szóbeli közlése). Valószínűleg a Dél-Tiszántúl szikesein és azok környékén terjedt el. Ezzel szemben Csongrád megye Tiszától nyugatra eső részeiről alig van megfigyelési adat, sőt, azok is régebbiek: sándorfalvi Fertő (KÓKAI K. 2009), szegedi Fehér-tó (KÓKAI K. 2009), Homokhátság (Veprik Róbert szóbeli közlése). Ez egy keleti sztyeppéken elterjedt faj, melynek Magyarországon belül valószínűleg egyenlőtlenül oszlanak el a populációi, megvédeni pedig ott lehet a legeredményesebben, ahol még számottevőbb az állománya (Tiszántúl). A vidra mellett a Csanádi puszták egyik természetvédelmi szempontból legjelentősebb emlősfajának tekintjük.
