Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 11. (Békéscsaba, 2010)

Bánfi Péter: Nemzeti Park a Dél-Tiszántúlon

A Biharügrai-'és Begécsi- halastav^k több, mint 2000 hektáros vízfelülete, 'kiegészülve a szomszédos Cséffai Természeti • Park (Par-ajlfJatural Cefa) halastórendszerével és a környező gyepterületekkel, a Kárpát-medence legjelentősebb vízimadárszállói közé emeli a Nemzeti Park ezen részét (Fotó: Marik Pál)

f A fekete gólyának (Ciconia nigra) a Biharugrai-halastavak mellett a Hármas- förös is jelentős vonulóterülete a Nemzeti Parkban (Fotó: Motkó Béla)

cigányréce (Aythya nyroca) világszinten veszélyeztetett faj, a Biharugrai- halastórendszer mind költőterületeként, mind pedig vonulóhelyeként az egyik legjelentősebb Európában (Fotó: Motkó Béla)

A Skandinávia és Szibéria tundrái területein költői különböző vadlúdfajoknak Európában három nagy telelőterülete ismert: az Északi-tenger partvidéke, a Fekete-tenger melléke és a Kárpát-medence. A legfontosabb Kárpátmedencei területek között a Nemzeti Park több részterülete is megtalálható (Fotó: Széli Antal)