Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 10. (Békéscsaba, 2009)

Sallai Zoltán: A Körösök védett és ritka halai

Garda - Pelecus cultratus (Linnaeus, 1758)

Eredetileg a tenger és a folyók között vándorló faj. A tengertől messze eltávolodott állományai viszont csak a folyókban vándorolnak. A Balaton legendás „látott hala”, melyet korábban az őszi vonulása idején tömegesen fogtak a halászok. Jellegzetes hullámos oldalvonala, szinte egyenes háta jól megkülönbözteti a többi halunktól. Táplálékát elsősorban vízre hulló rovarok adják, az idősebb példányai azonban a kisebb halakat is elkapják. Maximum 30-40 cm hosszú, testtömege csak kivételes esetben haladja meg az 1 kg-ot. Ritka előfordulású, a Hármas-, Kettős- és Sebes-Körösben találkozhatunk vele. Az Élőhelyvédelmi Irányelv II. és V. függelékében szereplő faj.

Márna - Barbus barbus (Linnaeus, 1 758) ■*»

Áramláskedvelő, őshonos európai elterjedésű fajunk, a legnagyobb meny- nyiségben a róla elnevezett márnazónában található. A folyók sodrott részein a mederfenéken keresi táplálékát, mely a gerinctelen szervezetek mellett növényi részeket és szerves törmeléket is tartalmazhat, de az idősebb példányai a kisebb halakat is elkapják. Ritka előfordulású, amely mindegyik Körösben megtalálható. Az Élőhelyvédelmi Irányelv V. függelékében szereplő faj.

Petényi-márna - Barbus peloponnesius petényi (Heckel, 1852) wmm A magyar Vörös könyvben (Rakonczay 1990) is szereplő faj, leginkább a pisztrángszinttáj egyik jellemző hala. Áramláskedvelő, őshonos halunk, taxonómiai helye vitatott. A legújabb taxonómiai munkák alapján előfordulhat, hogy a Körösök vízgyűjtőjén élő faj elkülönül a Felső-Tiszán élő taxontól. Fajrokonához hasonlóan litofil faj, kavicsos-sóderes aljzatra ívik. A Körösök közül egyedül a Sebes-Körösben, Körösszakáinál a duzzasztó alatt tudunk egy kisebb populációjáról. Igen ritka, fokozottan védett halunk, továbbá az Élőhelyvédelmi Irányelv II. és V. függelékében is szereplő faj.

Fenékjáró küllő - Gobio gobio (Linnaeus, 1758) ws*i

Európa nyugati partjaitól az Amur vidékéig honos. Hegy- és dombvidéki vízfolyásainkban általánosan elterjedt faj. Évtizedekkel ezelőtt alföldi folyó- inkban is éltek nagyobb populációi, de a halványfoltú küllő térhódításával visszaszorult a folyók felsőbb szakaszaira, illetve a domb- és hegyvidéki patakjainkban maradtak fenn önfenntartó állományai. Hazánkban egész évben védettséget élvez. A Sebes- és Fekete-Körösben található meg, valamint a Hármas Körös felső szakaszáról, a Sebes-Körös torkolatának tájékáról van információnk az előfordulásáról.

8