Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 10. (Békéscsaba, 2009)
Bonyhádi Péter: A békéscsabai Széchenyi liget története és természeti értékei
A liget további természetvédelmi értékei ........................................................ A kert fái közül a kocsányos tölgyek (Querem robur) a legidősebbek és legterjedelmesebbek, bár az elmúlt évtizedek jelentős beépítései miatt ezek pusztultak a leginkább. A legnagyobb közülük a jelenlegi nagy játszótér területén áll, törzskerülete 510 cm. A látogatóközpont területén található fehér akácok (Robinia pseudoacacia) is egyidősek a ligettel, melyek gróf Wenckheim József szaporításai (Kertész 1987). Igen szépek a japánakácok (Sophora japonica), a lepényfák (Gleditsia triacanthos) és a páfrányfenyők (Gingko biloba). Az izraelita temető 1865 óta létezik. Szép öreg gesztenyesora, szórványfái, borostyánjai (Hedera helix), míves síremlékei teszik felemelővé a temetőkertet. A liget és a temető szerves egységet alkot, ahol számos védett madár talál otthonra (Domokos 2002). A liget fészkelő lakója a fekete rigó (Turdus merula), az énekes rigó (Turdusphilomelos), a széncinege (Parus major), a csuszka (Sitta europea), a meggyvágó (Choccothraustes coccothraustes), az erdei pinty (Fringilla coelebs), a kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus), a vörösbegy (Erithacus rubecula), a házi veréb (Passer domesticus), a barátposzáta (Sylvia atricapilla), továbbá legkisebb madarunk, az ökörszem (Troglodytes troglodytes). Tavaszi estéken a fülemüle (Luscinia megarhyncos) énekében gyönyörködhetünk. Jelentős csóka- (Corvus monedula) kolónia is fészkel az idős fák odvaiban; az apró odúk szájánál pedig a kékcinege (Parus caeruleus) és a széncinege (Parus major) egyedeit leshetjük meg tavaszi fiókaetetés közben. A faodúkban nemcsak madarak, hanem repülő emlősök is laknak: a rőt korai-denevérek (Nyctalus noctula) vertek ott tanyát. Az idős platánfákban több százan is meghúzhatják magukat, napnyugta előtt apró ejtőernyősökként vetik magukat a levegőbe. Az odvak nagy mesterei a harkályok, a fában épült lakások a balkáni fakopáncs (Dendrocopus syriacus) munkáját dicsérik. A baglyok is gyakran vadásznak itt, melyről a fák alatt található köpeteik árulkodnak. A látogatóközpont felújítása előtt a padláson gyöngybaglyok (Tyto alba) fészkeltek. Téli madárvendégek a léprigók (Turdus viscivorus), amelyek nagy csapatokban dézsmálják az ostorfák bőséges termését; kora tavasszal pedig őszapók (Aegithalos caudatus) hintáznak az ágakon. Ebből a gazdag madárvilágból a ragadozók - például a karvaj (Accipiter nisus) - sem hiányoznak. Az Élővízcsatornán gyakori a tőkésrécék (Anas platyrhynchos) jelenléte. A vízben számos kétéltű faj szaporodik: kecskebéka (Rana esculenta), mocsári béka (Rana arvalis), zöld varangy (Bufo viridis). A ligetben éjszakánként rendszeresen összefuthatunk a portyázó keleti sünökkel (Erinaceus concolor)\ a fűben található kis földvárak pedig a vakond (Talpa europea) tevékenykedésének biztos jelei (Újhelyi 2005). A változatos állatvilágot „terített asztal” várja. A liget virágzó növényein számos rovar fordul elő, melyek közül a legszemrevalóbb az atalanta lepke (Vanessa atalanta), a fecskefarkú lepke (Papilio machaon), a kis rókalepke (Aglais urticae) és a nappali pávaszem (Inachis io). A nagy, öreg tölgyek korhadt ágaiban szaporodik a szarvasbogár (Lucanus cervus), valamint 40
