Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 1. (Békéscsaba, 1994)

Csizmazia György: Emlékezés Beretzk Péter természettudósra (1894–1994)

ezért igen hálás vagyok... Gondolom, számtalan tanítványa, kísérője és barátja is részesült a szeretett madarásztudós gondolataiból és hatása beépült életük sorsába... Emlékezem BERETZK Péterre, a Dél-Alföld ismert és elismert, Európa-hírű ornitológusára, akinek megszállottsággal felérő természetszeretete sokakat „megfertőzött" egy egész életre. Emlékek ma már a vele töltött napok, évek, s azért fontos ezekre emlékezni, emlékeztetni: hogy a mai generáció is fölismerje az igazi természetvizsgáló csak az élő természetben, benne elmerülve és vele élve értheti meg a változások titkait... Az emlékek is nagyon fontosak; semmivel sem helyettesíthetően gazdagítja az életünket. Az emlékekre vigyázni kell, óvni őket. Életrajzi töredékek; a Dél-Magyarország című szegedi napilap (ahol BERETZK Péter többszáznyi cikke jelent meg) 1973. június 12-i számában rövid nekrológot írtam BERETZK Péter halálakor. „Szombaton - 1973. június 9-én - életének 79. évében elhunyt dr. BERETZK Péter MAV-igazgató, főorvos, ornitológus, címzetes egyetemi tanár, aki több mint négy évtizeden át kutatta a szegedi Fehér-tó madárvilágát, s tudományos munkásságával és irányításával, mint természetvédelmi területnek, nemzetközi rangot szerzett" - ezek voltak a bevezető sorok. „Magyar sorsnak mondják azt, ha valakit csak halála után födöznek föl. Akkor kezdjük érdemeit méltatni, akkor emlékezünk rá, jelentőségére, amikor már nincs az élők sorában. Ez a megállapítás nemcsak az emberekre vonatkozik, de 61