Ván Hajnalka (szerk.): Bepillantás a kintbe. Kolozsváry-Stupler Éva művészete - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 9. (Békéscsaba, 2017)
Hervey Stupler: Az assemblage, avagy a tárgyak tanítása
13 Mitologikus jelenés 2001 vegyes technika 104 x 40 x 76 cm festészetében. És ez a fogalom fordult át tiszta absztrakcióvá Éva egy hajdani honfitársa, Moholy-Nagy munkáiban. Éva azon művészek közé tartozik, akik ezt a hagyományt az assemblage világába ültették át. Az ilyen fajta formalizmus minden lehet, csak „üres” nem. Éva legkedveltebb anyagai közé tartoznak a csontok, melyek önmagukban természetes anyagnak számítanak. Élénken emlékszem arra, hogy mennyire izgatott volt Rómában - egy olyan városban, mely zsúfolásig tele van a nagybetűs művészettel - mikor meglátogattuk a Santa Maria della Concenzione dei Cappucchini csontkamráit, ahol több ezer szerzetes földi maradványait rendezték dekoratív mintákba. Azon tény, hogy ez a templom a Via Veneton található - mely híres a hiábavalóságról szóló minden estés élő előadásairól - csak felerősíti a végesség érzését, mely azokat tölti el, akik lehet, hogy nem hisznek a túlvilágban. Időnként a csontokat próbababákkal kombinálja: így alkot embertestű figurákat, akiknek állati koponya a feje. E kettő kombinációja egy szörnyeteget teremt, mely rokon azon szörnyekkel, amelyek Goyának, A Józan Ész alszik című munkájában jelennek meg. És a Józan Ész csak ritkán aludt olyan mélyen, mint gyermekkorában, a félelmek és rejtőzködés időszakában, ami tartós traumát idézett elő benne. Éva assemblage-ai nem pusztán változatlan alakban hagyott talált tárgyakból állnak. Lelkifurdalás nélkül fest rájuk finoman, vagy egészíti ki őket olyan elemekkel, melyeket ő maga formáz realisztikusan és expresszionisztikusan egyaránt. A mintázáshoz egy olyan fajta agyagot használ, mely a hagyományos konyhai sütőben kisütve keményedik meg. Soha nem tudom, amikor bekukucskálok a sütőbe otthon, hogy egy tál rakott krumplit, egy sor emberkét, vagy egy rám bámuló élethű szemet találok ott. A szemek mindenütt jelen vannak Éva munkáiban. Semmi esetre sem nevezném őket a férfiúi tekintetnek szóló klisészerű, ultrafeminista válasznak. Éva erős feminista meggyőződése általában soha nem fordult ellenségessé a férfiakkal szemben. Inkább a művész szemeként szerepelnek, aki kifelé néz a műalkotásból. A látás természetesen egy vizuális művész számára uralkodó érzék, és azzal, hogy egy élethűen ábrázolt szemet helyez el a munkájában azt a hatást kelti, hogy a néző szemkontaktust teremthet közvetlenül a műalkotással, tágabb értelemben pedig a művésszel. Ez a hatás felfokozott csípősséggel jelenik meg a Bepillantás című munkájánál, ahol a szem frissessége határozott ellentétben áll az
