Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)
Kisházi Gusztáv: Tűzoltás és tűzoltóság Békéscsabán, 1865-1948 - A tűzoltás szervezete
Tűzoltó szerkocsi ri önkénytes és hasznos segédkezést megtagadja. A tűzörség tagjai pedig nem érzik magokat kötelezetteknek a tűzhöz kimenni s gyakran oly kevesen jelennek meg, hogy azok nem elégségesek a kívánt szolgálat teljesítésére.” 1884. május 12-én a tűzörség elnöke bejelentette a képviselőgyűlésnek „hogy miután a tűzőrségi szabályrendeletet sem magára a tüzörség- re, sem annak egyes tagjaira nézve ezutánra kötelezőnek nem tartja, a tűzörség feloszlatását határozatilag kimondta”. A tűzoltás megoldásához városatyáink a lakosság nagyszámú részvételére és „legbuzgóbb eréllyel ” való közreműködésére számítottak, a fecskendők szakszerű kezelését pedig minden tűznél megjelenési kötelezettséget vállaló — esetenként díjazott - 8 ügyesebb iparosra alapozták. A tűzoltás vezetését, a szerek őrzését és karbantartását a városi főrendbiztos feladatává tették. Mi sem természetesebb, ily szervezet is alkalmatlan volt a hatékony tűzoltásra. Az éles tollú újságírók részletes tudósításaikban nem fukarkodtak elmarasztaló szavaikkal: • „Ha a fecskendők idejében megjelennek s ama hat városi fizetéses tűzoltó konyít valamit a fecskendő kezeléséhez, — úgy a tüzet hamar el lehetett volna fojtani. ” • „S hogy e nagy szárazságban végig nem égett az egész utcza, az csupán a szélcsendnek köszönhető. Nem hagyhatjuk említés nélkül a városi fecskendők késői kivonulását, s azt, hogy a különben is régi szerkezetű fecskendők avatatlan kezekben voltak. ” • „Egy másik parancsnokság jött életbe, kinek mindössze 8, oly egyén van a keze alatt, kik közül ha valamelyik a tűzesetnél véletlenül megjelenhet, a város pénztárából jutalmat húz. ” 14
