Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)

Kisházi Gusztáv: Tűzoltás és tűzoltóság Békéscsabán, 1865-1948 - A tűzoltás szervezete

korabeli sajtó tudósítása szerint az „alakulási gyűlésre szégyenletes csekély mennyiségben jelentek meg. Érdekes mindenesetre azon körülmény, hogy épen afóagitátorok nem jelentek meg. Nagyon természetes dolog, hogy a társulat meg sem alakulhatott! Bízzunk a jobb jövőbe!”

Az 1871. évi XVIII. törvénycikk előírta a településeknek a tüzrendőrségről való gondoskodást. Csaba 1879-ben alkotta meg a városi tüzrendőrségről szóló szabályrendeletét. Ebben a városi tanács rendelkezése alatt álló városi önkéntes tűzőrség szervezéséről és működtetéséről rendelkeznek. A testület önként jelentkező polgárokból áll, kiknek kötelessége volt a tűz helyszínén — „amennyire lehet, oltóeszközével” — megjelenni és az oltásban részt venni. Ha mégsem tették, velük szemben hátrányos következményt nem lehetett alkalmazni - tehát csupán az önkéntesekre nem támaszkodhatott a város. A tűzőrség felállításával „a lakosságnak a tűzoltás körül ismert feláldozó szorgalma távolról sem czéloztatik mellőztetni, sőt ellenkezőleg, annak segítsége jövőre is, mint eddig, igénybe vétet. A tűzőrség leginkább azért czéloztatik szerveztetni, hogy tűzvész esetekben, minden körülmények között legyen oly segítség, melyre a közönség bizBékéscsaba 1888-ban

12