Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Román megszállás alatt, román hadifogságban
Lenke unokahúgomtól is kaptam hírt. írta, hogy Édi nyugtalankodik sorsom felett. Én a fogságom idején sokat gondoltam reá, a távolság felfokozta irányában érzett vonzalmamat. Egy reggeli szemlén a román főhadnagy a Hadtestparancsnokság parancsát közölte velünk, amely egy nyilatkozat aláírására hívott fel bennünket. Úgy magyarázta a főhadnagy, hogy a nyilatkozat minket a rend betartására kötelez, és ennek aláírása kötelező. A nyilatkozat szövegét is felolvasta. Abból láttuk, hogy a nyilatkozat a Román állam iránti hűségre kötelezi az aláírót. Rögtön gyűlést tartottunk, s ott indítványomra, melyet dr. Emperl Gyula békési kartársam is támogatott, a gyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a hűségnyilatkozat aláírását megtagadjuk. Miután mi nem vagyunk román állampolgárok, hiszen Békéscsaba megszállását ideiglenesnek tartottuk, és a hűségfogadást hazafias érzésünkkel nem tudtuk összeegyeztetni. A hadtestparancsnokság Pizó pópát küldte a táborba, hogy velünk a nyilatkozatot írassa alá. Felhívott bennünket, hogy válasszunk egy küldöttséget, hogy vele tárgyaljon. A tábor lakói engem és dr. Emperl Gyulát választották meg. Pizó pópa az őrszobába hivatott, ahol előadta, hogy a hazabocsátásunk iránt tárgyalások vannak folyamatban, és a nyilatkozat aláírása kiszabadulásunkat eredményezné. Ezért részünkről a dolog megfontolandó. Azt válaszoltam Pizónak:- Nézze tisztelendő bajtárs, Csabán nekünk igazoltatás utáni azonnali hazatérést ígért, és hadifogság lett belőle. Most is kiszabadulásunkat ígéri, mit gondolhatunk újabb ígéretéről. De egyébként is közlöm, hogy megbízóink semmi esetre sem hajlandók az aláírásra. Azzal váltunk el, amit Pizó mondott: — Ám lássák a következményeket! A Székely Hadosztály tagjai hazabocsátásuk ellenében hűségnyilatkozatot tettek, és a hadtestparancsnokság csakugyan hazabocsátotta őket. Mi magunk maradtunk a laktanyában, de elhatározásunk mellett kitartottunk. Majd a hadtest parancsa jött: másnap reggel 7 órakor bevagoníro- záshoz készen legyünk. Elszállítanak Craiovába, egy romániai városba. Az ügy ilyen fejleménye elkeserítő volt, hiszen mi nem voltunk hadifoglyok, minket igazságtalanul tartottak fogságban. De meg kellett a változtathatatlanban nyugodnunk. Az a körülmény, hogy hazabocsátás helyett még Románia belsejébe akarnak hurcolni, lökést adott szökési tervem végrehajtásához. Most már betelt a pohár. Cselekednem kell, mert én semmi körülmények között sem megyek Craiovába. A kivitelezést a véletlen alkalomra bíztam. 164
