Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Szegeden
kusnak és 1919. július 12-én új kormány alakult Pattantyus-Ábrahám Dezső vezetésével, és az általunk keresett Braun földművelésügyi miniszter is távozott a kormányból. Horthy Miklós fővezér a nemzeti sereggel a francia parancsnokság tiltása ellenére, azt kijátszva, augusztus második hetében csapataival a románok és szerbek által megszállt részek között kijutott a Dunántúlra, és augusztus 19-én repülőgépen Siófokra ment, ahol a volt Vörös Hadsereg tisztjei és katonái mind átálltak hozzá. Budapestet továbbra is a románok tartották megszállva, az ottani új Friedrich kormánynak nem volt katonasága, ott Sir George Clerk képviselte az Antant hatalmakat. A szegedi új kormányban az aradi miniszterek közül már egy sem volt tisztségben, így ejtettük naiv tervünket, hogy a kormánynál, vagy annak segítségével valami existenciát teremtsünk magunknak. Ráeszméltünk arra, hogy sem itt, sem más téren elhelyezkednünk, jövedelemre szert tennünk lehetetlen volt. A kereskedelem pangott, nem volt kiútja vidékre, melytől elszakadt. Szeged francia, vidéke pedig román megszállás alatt állott, és a két rész egymással semmi összeköttetést nem tarthatott fenn. Csak saját és már megszerzett anyagi bázisunkra támaszkodhattunk. Nekem az ügyvédi praxisomból volt még kintlévőségem és készpénzem otthon Békéscsabán. Béla meg gazdag szüleitől kaphatott támogatást. De Szeged el volt szakadva Csabától! Kapcsolatot kellett találnunk, és ez sikerült is. Felkerestük Böhm csabai gabonakereskedőnek gazdag, szintén gabona- kereskedő bátyját, és felkértük a pénz közvetítésére. Jóindulatú, kedélyes bácsi volt ez a Böhm, és készséggel vállalta, hogy a nekünk nyújtott pénz, illetve kölcsön összegét az öccse Csabán a mieinktől szedje be. Hogyan csinálta, az már nem reánk tartozott. Az bizonyos, hogy Böhm a fedezetet megtalálta Csabán az édesapáméknál. Ugyanis a román megszállás előtti időben sok nagyobb jelentőségű, jól jövedelmező ügyet bonyolítottam le, melynek díjait az elhurcolásom miatt kezeimhez nem fizethették az ügyfelek, hanem édesapám kezéhez adták le a pénzt. Egy ilyen ügy volt Beliczay Géza földbirtokos ügye is, akinek birtokát tanácsomra ajándékozás útján gyermekei között megosztotta idejében, és így elkerülte az államosítást. Igaz, hogy az ügyvédi honoráriumot csak jóval később fizette meg, a később kibocsátott kisebb értékű úgynevezett fehérpénzben, melynek egyik oldala üresen, fehéren maradt, de a jelenlegi körülmények között nem nézhettem az inflációs veszteségre, hanem örültem, hogy volt valamiből megélnem bujdosásom idejében. Egyébként reméltem, hogy bujdosásom ideje, vagyis a román megszállás nem fog sokáig tartani. Találkoztam Sailer Ferenc dr., volt 101-es bajtársammal, akinek egyik nővére Kristóffyné, nem messze lakott egy 182
