Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Vörös zralom alatt, a vörösök fogságában
Húsvét vasárnap hajnalban a vörös rendőrség letartóztatta Koren Pál és dr. Szeberényi Lajos evangélikus egyházi presbitereket, espereseket, Beliczey Géza főrendiházi tagot és kormányfőtanácsost, Réthy Béla gyógyszerészt, Kocziszky Mihály, Botyánszky Pál, Gálik György, Bohus M. György földbirtokos kisgazdákat, Horváth István városi tanács-nokot, Fekete Sándor és Kun Dóra kereskedőket, dr. Pándy István, dr. Reisz József és dr. Galli Károly ügyvédeket és más polgárokat, összesen 44 személyt.26 Valamennyiünket bezártak a városháza árvaszéki termeibe. Ott sem széket, sem nyugvóhelyet nem adtak, és ott tartottak bennünket 3 napig. Közbenjárásra Horváth István sógoromat, Koren esperest és még egy-két embert hazaengedtek, a többieket pedig a 3. napon átkísérték a közgyűlési terembe, ahol Cseresek római katolikus káplán beszédet intézett hozzánk, melyben, mint reakciósokat leszidott, és szónoklatát azzal fejezte be, hogy minket, mint túszokat - elvitet Szolnokra és hogyha egy csabai polgár valamit is elkövet a kommunista párt, vagy a rezsim ellen, a mi fejünk legördül. Másnap reggel vonatra ültettek, és Szolnokra szállítottak bennünket. Ott négyes sorokban oszlopba állítottak, és gyalog, fegyveres, feltüzött szuronyú rendőrök kíséretével a törvényszéki fogházba kísértek. Útközben a járókelők megkérdezték őreinket, hogy hova kísérik ezeket, akik batyukkal és kofferekkel meneteltünk, mire az őr azt felelte:- A törvényszéki fogházba. A válasz meg így hangzott:- Minek viszik oda, kár. Van itt lámpavas elég, akasszák fel oda őket! Én Pándy Pista kollégám mellett gyalogoltam és azt mondtam neki:- Ha itt néhányat közülünk felakasztanak, akkor ránk szegény vagyontalan ügyvédekre nem kerül sor, mert vannak itt nagyobb bűnösök, mint például dr. Zsilinszky Endre,27 akinek a fiai megölték Achim L. Andrást. A törvényszéki fogházban az emeleten helyeztek el bennünket, ahol az egyes zárkákat már elfoglalták a szintén összefogott szolnoki túszok. Rabok lettünk. Csak éppen a zárkák ajtaját nem zárták ránk. Szabadon közlekedhettünk az emeleti folyosón, egymást látogathattuk, éjjel sem csukták be az ajtókat. Rabkosztot adtak. Nekem, meg Réthy Bélának szerencsénk volt, hogy velünk volt Beliczay Géza, akinek szolnoki lakos sógora ebédet küldött be és abból nekünk is jutott. A jövőnk elég bizonytalan volt, de én és más fiatalok nem aggódtunk ezen. Én egy nagyobb zárkába kerültem. Lakótársaim voltak: Réthy Béla barátom, Fekete Sándor, Kun Dóra, dr. Heisz József és dr. Pándy István kollégáim, Bohus M. György kisgazda. Délutánonként minket is levittek a börtönőrök az udvarra sétálni. Ott sikerült összeismerkedni egy fiákeressel, aki azt hangoztatta, hogy ő 156
