Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Előszó
Békéscsaba, ahonnan az I. világháború forgataga Galli Károlyt kiszakította, 1914-ben már több mint 42.000-es lélekszámú. Arad és Nagyvárad vonzásában élt, de vasúti csomópont voltának köszönhetően fejlődő malom-, nyomda- és textiliparral, valamint két téglagyárral is rendelkezett. Kövezett központja és néhány utcája, az ott emelkedő emeletes épületek, gimnáziuma és más iskolái jelezték a városiasodást. A Múzeum, a Liget, a színháznak is otthont adó Vigadó, a Fiume Szálló és más intézmények kellő szórakozási lehetőséget nyújtottak az országos méretekben vékony, de a helyi társadalom életében annál jelentősebb szerepet vivő polgári középosztálynak, ahova Galli Károly is tartozott. A háború előtt életéből nem is hiányzott „...a jó társaság, a jó kedély gondtalansággal párosulva”. Galli Károly ezredének, a 101-es közös gyalogezrednek az emléke mai is elevenen él Békéscsabán, 1914-ben már harmincegy éve a város „háziezredének” számított. Megalakulása óta a város mindig otthont adott egy zászlóaljának, az alakulat része lett Csaba társadalmi életének. A háború előtt az ezred négy zászlóalja közül Békéscsabán a III., a II. a boszniai Trebinjében, az I. és a IV. pedig Nagyváradon állomásozott. Galli Károly a IV. zászlóaljhoz vonult be 1914. június 30-án. A háború kitörésekor a nagyváradi zászlóaljak is Békéscsabára költöztek, ezért a visszaemlékezés írójának is ide szólt a behívója. Galli Károly zászlósként vonult be, és főhadnagyként szerelt le. Visszaemlékezései nem érnek véget a 101-esek emlékalbumában pár sorban fölvázolt események leírásával, hanem egészen a trianoni béke- szerződésig tartanak. Az orosz fogságból való sikeres szökését követően hazatért városába, mintegy fél évvel az összeomlás előtt. Elkerülte, hogy újból a frontra vezényeljék. Az őszirózsás forradalom idején tagja lett a Békéscsabán alakult Nemzeti Tanácsnak, ami a városi közigazgatás mellett a tényleges hatalmat gyakorolta. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Őrség több más polgártársával együtt letartóztatta, és túszként Szolnokra vitték. A Tiszáig előrenyomuló román hadsereg elől menekülő vörösök magukra hagyták foglyaikat, Galli Károly sikeresen kijutott a román katonák gyűrűjéből. Itthon azonban újból fogságba került. Városa 1919. április 26-a óta román megszállás alatt állt. A román katonai hatóságok összegyűjtötték a világháborúban részt vett katonatiszteket, köztük Galli Károlyt is, és Brassóba szállították. Innen is sikerült megszöknie, s a franciák megszállta Szegeden, majd Budapesten keresztül visszatért Békéscsabára. Egészen a román megszállás végéig bujkálnia kellett. Galli Károly memoáiját viszonylag későn, 1955-1956-ban irta. Mégis visszaemlékezése úgy hat, mintha nem sokkal a történtek után vetette volna papírra. Jól mutatja a háború poklát, a hadifogság kilátástalanságát. 8
